Hosszú az az érési folyamat

…amin túljutva az embergyerek segítség nélkül, könnyedén alszik el. Ez a segítség sokféle lehet, mert a pihenésre vágyó szülők találékonysága kiapadhatatlan: szoptatás, cumi, cumisüvegből folyó tej, ringatás, hordozás, babakocsiban tologatás, esetleg autóban zötykölődés és mindenféle személyes kis szokások és trükkök. Még hároméves kor után is teljesen normális, ha a gyerekünknek az elalváshoz szükséges biztonságot a mi testközelségünk nyújtja, és sok családban megmarad, hogy mesével, beszélgetéssel, énekkel altatjuk a nagyobbakat akkor is, mikor már réges rég tudnak olvasni és sokkal szebben énekelnek nálunk. Este együtt lenni jó – és ez életkortól független: nekünk felnőtteknek is jól esik a testközelség nyújtotta biztonság elalváskor. Nyugodtabban, mélyebben és jobban alszunk, ha szerető párunk otthon van, és mellénk bújik. Több kutatás beszámol arról, hogy akár a háziállataink jelenléte is biztonságot nyújthat, megnyugvással tölthet el minket.

Nem azért igénylik a gyerekek ennyire a közelségünket, mert ehhez szoktattuk őket hozzá!

Vagy, ha úgy tetszik, mondhatjuk azt is, hogy de, bizony hozzászoktattuk őket a közelségünkhöz és a gondoskodásunkhoz – de nem a születésük utáni “elkényeztetéssel”, hanem már előtte kilenc hónapon át! Ez a gondoskodás a számukra természetes. Így, a laaasssssú, a fokozatos, az ő igényeit a magunkéval egyenlő mértékben figyelembe vevő leválásban elégül ki a gyermekünk biztonságigénye. Így adjuk a lehető legjobbat számára rövid- és hosszútávon egyaránt. Azért lesz magabiztos és önálló, mert szabadon eltávolodhat – és mert van hová visszatérnie. Amikor elringatunk egy kisbabát, egy szeretetteljes, érzelmeit felvállaló, önmagával harmóniában lévő felnőttért fáradunk, aki majd képes lesz másokat a karjába venni és megtartani.

Ha nagyobb, akár már iskolás gyerekre gondolunk, aki egyre többet van tőlünk távol és egyre inkább a saját útját járja, akkor még könnyebb meglátni ezeknek az esti összebújásoknak, felolvasásoknak, beszélgetéseknek az értékét. Ilyenkor beszélhet nekünk a számára fontos dolgokról, amikről máskor nem beszélne. A régi nagy vallások, kultúrák mind tudták: nem azért fontos a rituálékat elvégezni, mert minden alkalommal, kötelezően meg fogják érinteni a szívünket – alkalmat kell teremtenünk, hogy egyáltalán megtörténhessen velünk, ami fontos az életben.

És most talán nem gondolsz rá, amíg órákig altatsz: amikor már nem lesznek, nagy nosztalgiával fogunk visszaemlékezni ezekre a meghitt pillanatokra!

*Utóirat

Persze-persze, de ha ez nekem sok? Ha csak egy kis nyugira vágyom? Akkor egy önző szörnyeteg vagyok?

Nem, akkor te egy tökéletesen működő, teljesen normális felnőtt ember vagy. Próbálj segítséget találni más felnőtt személyében – mert a megoldás kulcsa az, hogy az okosok inkább elmosogatnak, vagy kiteregetnek nálad ahelyett, hogy kritizálnának.