Na, átalussza már az éjszakát?!

“Jószülőségi” bizonyítvány: az éjszakát átalvó baba

Aki sétált már valaha városban kutyával, biztosan megtapasztalta, hogy vannak kérdések, amelyekre nagyjából tízpercenként válaszolni kell: “Nahát! Milyen nagy/kicsi/cuki! Hogy hívják? Mennyi idős? És milyen fajta is?” Ha pedig megszületik az első gyereked, ugyanilyen kötelező nyelvi panel lesz a: “Na, és átalussza már az éjszakát?” Csak annyi a különbség, hogy erre a kérdésre egyetlen elvárt válasz létezik…

Öntsünk tiszta vizet a pohárba!

A rokonság, a szomszédok és ismerősök ugyanis nem szeretnek azzal szembesülni, hogy az embercsecsemő gondozása nem egyemberes feladat. Az optimálistól eltérő társadalmi működéseinkre nehéz őszintén ránézni: nehéz kimondani, hogy a lányomnak/nővéremnek/sógornőmnek az anyasága azért nehéz, mert magára hagytam, és azért hagytam magára, mert egyrészt egy kicsit önző vagyok, másrészt a saját életemet is alig bírom el. Az automatikus reakciónk nem ez a sérülékeny önfelvállalás, hanem a sokkal biztonságosabbnak tűnő mindentudás pozíciója, és az azzal járó ítélkezés a fáradt anya fölött. “Nem normális, hogy még mindig ébred, biztos rosszul csinálod, különben nem lennél ennyire kiborulva!”

Jól jöhet, ha ilyenkor tudunk néhány egyszerű tényt a kisbabák működéséről.

Ébred, hogy legyen elég tej

A kizárólagos szoptatás csak pár hónapig működhetne, ha a babák átaludnák az éjszakát. De a babák tudják a dolgukat: szorgosan ébrednek, szopni kérnek, ezért a kizárólagos szoptatás működő dolog fél éves korig, vagy akár tovább..

Az elegendő tej termelődéséhez egyszerűen szükség van az éjszakai szoptatásra!

“De hisz ő már nagy! Ki kell bírnia az éjszakát evés nélkül!”

Egy tesztben erre azt mondanánk: A igaz, B hamis – ám furcsa mód mégis van összefüggés! Ugyanis ahogy a baba nő, és kíváncsi lesz, nem ér már rá szopni nappal, annyi a dolga. Jól ismeri ezt minden anyuka, aki például négyhónapos babát szoptat: ha valami történik  körülöttük, a baba máris kapja oda a fejét: “Miről maradok le, amíg a szopival vesztegetem a drága időmet?!”

A nagyobb babák a napi tejadagjuk nagyját éjjel eszik meg (amikor minden uncsi, szerencsére ráérnek szopizni),  és ezzel akadályozzák meg, hogy a nappali kapkodásban a tejtermelés menthetetlenül lecsökkenjen.(További részleteket erről itt olvashatsz.)

És ha a baba nem szopik? 

A baba evés nélkül nem tudja megfelelő, stabil szinten tartani éjjel a vércukorszintjét. Ebből a szempontból mindegy, hogy szopik-e vagy sem. Fontos, hogy éjjel párszor kaphasson enni, ha láthatóan nem nyugtatja meg a cumi vagy az ujjszopás.

De mikor fogja valóban átaludni az éjszakát?

Van olyan gyerek, aki csak két-hároméves kora körül valamikor. (Vigaszt talán az jelenthet, hogy cserébe nincs olyan gyerek, aki kamaszként ne aludná végig akár a délelőttöt is, ha hagyjuk…)

Mire kell ennyit várni?

→ Az alvásciklus érésére: az újszülött alvásciklusa negyvenöt-ötven perc hosszú, a két-három éves gyereké egy-másfél órás (a felnőtté másfél órás).

→ Arra az idegrendszeri érettségre, ami lehetővé teszi, hogy az egyik alvásciklusból a másikba egyedül, segítség (szoptatás, ringatás, ujjszopás, cumi stb.) nélkül átlépjen. A legnagyobb ebben a témában végzett kutatás szerint a 2. életévben történik meg ez a változás valamikor.

→ És arra, hogy az alvásában a REM fázis aránya 50%-ról 30%-ra csökkenjen le. Ez is 2 éves kor körül történik meg. A REM fázis nagyon éber alvásfázis, könnyű belőle megébredni. Amíg a gyerek összes alvásának a fele REM fázisban van, addig ébredni fog.

Sokféle baba van és sokféle szülői attitűd, válaszreakció létezik rá. Rendkívül hatékonyan rá lehet szoktatni a kicsiket, hogy ne jelezzenek, ha éjjel ébrednek, mert úgyis fölösleges. De az éjszakai sűrűbb ébredések  stabilan csak két-hároméves kor körül szoktak elmaradni – addig pedig nem megítélni kell a fáradt szülőket, hanem támogatni, amennyire csak lehetséges!