Az történik tulajdonképpen, hogy ha vigasztalhatatlan sírásra, lábhúzogatásra, bukásra, etetési problémákra panaszkodva mész akár a gyerekorvoshoz, a védőnőhöz vagy a szomszédba, azt fogják mondani, hogy ez bizony hasfájás. És rögtön számtalan szert fognak ajánlani. (Ami bizonyítottan, nem hatásosabb, mint a placebo!  Pedig valójában ezeket a vigasztalhatatlan sírásokat több minden okozhatja. Van olyan, hogy tényleg betegség áll a háttérben, túlnyomórészt:

• allergia (a leggyakrabban tehéntejfehérje allergia vagy
• reflux.

Ezek a betegségek azonban mindösszesen a babák 3-5 százalékát érintik! Nem beszélve arról, hogy ezekben az esetekben más markáns tünetekkel is együtt jár a sírás: pl. véres széklet, ekcémás, száraz bőr, egyáltalán nem lehet vízszintesbe rakni a babát, mert visít, nincsen súlygyarapodás stb.

Akkor mégis miért mondják a babák 30 százalékára, hogy hasfájós?

A 30 százalék amerikai adat. A mi becslésünk szerint ez a szám Magyarországon még sokkal nagyobb! Holott a hasfájósnak mondott esetek 95 százaléka mögött valójában ezek az okok állnak:

• a baba sokkal kevesebbet van rajtad, szorosan (a mellkasodon, karban, ölben, hordozóban rád kötve/csatolva), mint amennyire szüksége van;
• a szoptatás gyakorlata nincsen összhangban a baba adottságaival, igényeivel vagy temperamentumával;
• a cumisüvegből etetés és a cumiztatás gyakorlata nincsen összhangban a baba adottságaival, igényeivel vagy temperamentumával;
• önmagában probléma lehet még a szoptatás + cumi kombó, azaz ha a szoptatás mellett a baba nyugtatócumit is kap, illetve ha a szoptatás mellett a baba cumisüvegből is kap enni.

De hát, hiába veszem föl, akkor is sír!

A „hiába” csak látszat! Sír. Fölveszed. Úgy is sír. Ne tedd le! Próbáld megnyugtatni. Nem baj, ha nem sikerül! Csak próbáld. Vagy ha már semmi ötleted nincsen a megnyugtatásához, csak legyél ott vele, hogy legyen kinek sírnia. Hallgasd meg őt.

A babasírást nagyon nehéz hallgatni. Hátha könnyebb, ha tudod, hogy önmagában a cél nem az, hogy csönd legyen! Sok baba csöndben van külön szobában, vagy letéve, de nem azért vannak csöndben, mert nekik így jó. Hanem azért, mert nincsen a közelükben senki, akinek (értelme lenne) jelezniük az igényeiket. Precíz, ügyes kutatásokból tudjuk, hogy az éjszakára magukra hagyott babák is előbb-utóbb elhallgatnak, el is alszanak. De a stresszhormon-szintjük ugyanolyan magas marad alvás közben is, végig, mint amikor még sírtak! Mert a felnőtt ember testközelsége nélkül nem tudják egyedül visszaállítani a hormonszintjüket a normálisra. Ehhez ugyanis komoly idegrendszeri érettség kell, aminek a kialakulása többéves folyamat.

Az is tudományos tény, hogy a kézben síró baba stresszhormon-szintje alacsonyabb, mint a fönti magányosan alvóé! Nem, nem hiába veszed hát föl! Segítesz neki azzal, ha fölveszed, és jobb neki így! Csak még nem annyira jó, hogy el is hallgasson. Még panasza van. Ha meghallgatod a panaszát újra és újra, annak meglesz az eredménye. Íme a tudományos bizonyíték erről.

Sírós babákat és a szüleiket figyelték egy kutatásban: hogy milyen gyorsan reagáltak a szülők a sírásra, és sikerült-e megnyugtatni a babát. És hogy mennyit sírtak a babák később. Azt találták, hogy hosszútávon kevesebbet sírtak azok a babák, akiknek a sírására gyorsabban jött válasz, megnyugtató szándékú próbálkozás. És most ugrik a majom a vízbe! Az nem számított, hogy mennyire volt sikeres a nyugtatás! Csak az számított, hogy volt-e reakció a sírásra, próbálták-e a szülők megnyugtatni a babát.

Olyan ez, mintha lenne a babának egy nagy kádja. Ha rajtad van a baba, töltődik ez a kád. Ha külön van tőled, ürül. Ha egy bizonyos szint alá kerül a víz, a baba sírni kezd. De ahhoz, hogy abbahagyja, tölteni kell egy darabig, mert csak akkor hagyja abba a sírást, amikor már eléggé teli van a kád.

Nézzük a további pontokat a föntiek közül. Azokat, amik etetésről, szoptatásról és cumizásról szóltak.

Én etetem rosszul?!

Amikor megszületik az első gyerekünk, nagyon kevés tapasztalatunk és tudásunk van arról, hogy a kisbabák hogyan működnek. És még ha igyekszünk is a belső megérzéseinkre hagyatkozni, akkor is akadálypályán találjuk magunkat! Mert a körülöttünk élők zöme, a kultúránk egésze nem vesz tudomást a babák (sőt, a kisbabát nevelő családok) adottságainak, igényeinek a nagy részéről. Nem ismerjük a babákat, és irreális elvárásokkal vagyunk feléjük, sőt, magunk mint szülők felé is. Ezért az, ha az etetési, nyugtatási módszereid nincsenek összhangban a baba adottságaival, igényeivel vagy temperamentumával, egyáltalán nem csoda. És nem is a te hibád, nem sokat tehetsz róla, hogy így alakult!

Mi, itt a XXI. század Európájában teljesen el vagyunk tájolva arról, hogy mi az, ami a babának fontos! A testközelség az, mint ahogy azt fönt már láttuk. De az etetésben is nagyon gyakran olyan napi rutin alakul ki, ami szembemegy a baba természetével, vagy többé-kevésbé összeakad vele. A babáknak nagyon fontos, hogy milyen gyakran kapnak szopni, enni, hogy egyszerre mennyit esznek és hogy milyen sebességgel folyik a szájukba a tej. Sok hasfájást láttunk már elmúlni úgy, hogy az anya változtatott a szigorúan időre etetésen, az etetés testhelyzetén vagy például gyakrabban kevesebbet adott enni a babának.

Ha jól ismered a babád igényeit, és igyekszel kielégíteni őket, akkor is kerülhetsz olyan helyzetbe, hogy a baba vigasztalhatatlanul sír. Lehet, hogy sokkal több a tejed, mint amennyivel boldogul a babád, vagy erős a tejleadó reflexed – nem könnyű ilyenkor összeegyeztetni az ő igényeit a te testi adottságaiddal!

Most akkor hogyan tovább?

Segít, ha minél jobban ismered a babád természetes igényeit. Ehhez életbevágóak a pontos információk. És a lehető legjobban segíti a babád megismerését, ha minél szorosabban és többet vagy együtt vele.

Segít, ha tisztán látod a saját szükségleteidet. Azt, hogy neked magadnak mire van szükséged ahhoz, hogy gondoskodni tudj a babádról.

Segít, ha ismered a valós lehetőségeidet a babagondozásról. Arról, hogy hogyan lehettek együtt a babáddal éjjel és nappal, hogyan etetheted, hogyan nyugtathatod és altathatod őt.

A hivatásunk az, hogy elérhetővé tesszük neked az információkat a babád természetes igényeiről, a valós lehetőségeidről a babagondozásról és hogy segítsünk felismerni a saját szükségleteidet is.