Biológus vagyok

Azért lettem biológus, mert gyerekkorom óta lebilincsel, hogy megismerjem a titkát azoknak az összefüggéseknek, amik működtetnek minden élő rendszert – legyen az egy sejt, egy élőlény, egy költőpár, amelyik a fiókáit neveli, egy méhkas vagy egy ökológiai rendszer.

A megismert összefüggések számomra nem elméletiek: formálják az életemet, segítenek, hogy az életemben összhangot és teljességet találjak.

A biológus diplomámat az ELTE TTK-n szereztem 2002-ben, a szakdolgozatomat viselkedésökológiából írtam, a témám egy énekesmadár faj, az örvös légykapó utódgondozásáról szólt.


Tanár vagyok

Mert kiolthatatlan szenvedélyem, hogy az a tudás, amiért megdolgoztam, másokat is szolgáljon: mások életét is gazdagítsa, könnyítse, teljesebbé és boldogabbá tegye. A tanári diplomámat szintén az ELTE TTK-n szereztem 2003-ban, de a tanár létemet nem ehhez kötöm. Olyan adottság és belső erő ez, amit nem én „csinálok”. Számomra is megszokhatatlan, hogy milyen elemi erővel tör föl belőlem. Nem tudok tenni ez ellen az erő ellen – nekem tanítanom kell! Újra és újra ledöbbenek rajta, hogy ha valami magával ragad, fontossá válik az életemben, nos, rövid időn belül tuti, hogy azon kapom magam, hogy azt tanítom valakinek… A legjobb, amit tehetek, hogy szabad folyást engedek ennek az erőnek.

15 éve tanítok folyamatosan és intenzíven szülőket mindarra, amit a szülői működésről tanulok, fontosnak találok, tudok.


Fekete öves anyuka vagyok

…ahogyan azt Bán András, a halottnak a coach szerzője mondta rólam 2019 januárjában a velem készült podcastjában. Négy gyerekem van, és a legnagyobb gyerek 18 éves lett, mire a legkisebb kinőtt az ovis korból, így 18 éven keresztül folyamatosan volt babám, kisgyerekem. A szülőségbe azzal a szenvedélyes megismerni vágyással vágtam bele, amit az eddigiek alapján már ismerhetsz bennem.

Valójában amióta az eszemet tudom, éberen figyelek minden „gyerekneveléssel” kapcsolatos dolgot. Mindig is vonzott a téma, mint vasat a mágnes. Amióta anya lettem, folyamatosan és intenzíven kutatom az összefüggéseket: hogyan működik az adott életkorú gyerek, hogyan a család, a szülőpár, mi az, ami valóban hat, ami formálja a család dinamikáját? Ebben nagyon segít a biológus gondolkodásom, ami az élő rendszerek megismerésén edződött, és aminek köszönhetően nagyon élvezem, ha megérthetem a viselkedések idegi és hormonális szabályozását és a fejlődési folyamatokat.

Az összefüggések felismerését segíti, hogy megtapasztalom a saját családi működésünket, folyamatosan olvasom és tanulom szakirodalmat, és hogy az elmúlt másfél évtizedben családok ezreivel dolgoztam együtt, dolgoztunk együtt a kollégáimmal, a csapatommal. Az ő tapasztalataik, a ti tapasztalataitok az, ami leszűri a tudásom esszenciáját.


Hordozási tanácsadó vagyok, a Hordozóház alapítója és vezetője

A babahordozás megismerése, felfedezése kulcs volt számomra ahhoz, hogy rátaláljak, hogy mi az a vezérlőcsillag, amit szülőként követni érdemes.

És ez nem más, mint a kapcsolat. Ami a családon belüli kapcsolatokat építi, az támogatni fog minket. Míg ha valami ekézi a kapcsolatainkat, az nem szolgál jól minket. Még ha van is benne olyan, ami fontos és működik, akkor is változtatni kell a részleteken, mert a vezérlőcsillag: a kapcsolat, a kapcsolódás!

Azt vettem észre, hogy mindennek a felfedezésében nem csak nekem kulcs a hordozás. 2006-ban elkezdtem tanítani a hordozást a szülőknek, és megalapítottam a Hordozóházat. 2008-ban társammal, Szabó Verával közösen megalapítottuk a cégünket a Hordozóház működtetéséhez, és még ugyanebben az évben elindult az első hordozásitanácsadó-képzésünk. A képzés mind a mai napig sikerrel fut, a nálunk tanult hordozási tanácsadók száma most, 2021-ben a 250-et közelíti.

Közben a Hordozóház csapata bővült, fantasztikus kollégákkal dolgozhatok együtt! 2018-ban Vera és én lemondtunk a cégben a klasszikus vezető pozíciónkról, és a cégünket hierarchiamentes, önszerveződő, bizalmon és egyenrangúságon alapuló, úgynevezett teal szervezetté alakítottuk át. Hogy még mélyebben és teljesebben megélhessük azokat az értékeket, amik vezérelnek minket itthon és a munkánkban is.


A hordozási tanácsadásunkat itt találod,
a hordozási tanácsadó képzésünket pedig itt.


A mozgásfejlődés szakértője vagyok

A szabad mozgásról először az anyukámtól és a nagymamámtól tanultam, aki még személyesen Pikler Emmi tanítványa volt. Rajongtak a szabad mozgásért, és most már meg tudom ítélni: joggal. Az ő hatásukra szenvedélyemmé vált figyelni a gyerekeket mozgás közben és továbbképezni magamat a témában.

Ahhoz, hogy mély jártasságot szerezzek az egészséges mozgásfejlődésben, a legnagyobb erő az volt, hogy a hordozási tanácsadóként végzett munkám során évről évre babák százait tudtam megfigyelni, az anyukájukkal konzultálni a mindennapjaikról és követni a fejlődésüket. Közben végeztem továbbképzést a Pikler intézetben, és folyamatosan konzultáltam szakemberekkel: ortopéd orvosokkal, gyógytornászokkal, gyógypedagógusokkal.

A legfontosabb szakmai mentorom (és egyben legnagyobb támaszom emberileg is) Zagyi Linda konduktor, korai fejlesztő, DSZIT-terapeuta és mint hordozási tanácsadó a tanítványom és kollégám is egyben. Kölcsönösen tanulunk egymástól a mai napig. Hiszen nekem életbevágó, hogy szorosan együtt dolgozzak, és bármikor konzultálni tudjak olyan szakemberrel, aki jól ismeri a mozgásfejlődésbeli eltéréseket és azok korrekcióit. Linda pedig arról számol be, hogy az a mélység és komplexség, amivel én a normál, egészséges mozgásfejődést ismerem, az a tapasztalat, ami nekem van a szabad mozgás biztosításáról és a szabad mozgásnak a mozgásfejlődésre gyakorolt hatásáról, egyedülálló.


Az általam kutatott kérdések közül az egyik legizgalmasabb

…az volt, hogy hogyan illeszkedik egymásba mindaz, amit a szabad mozgásról gyerekkorom óta tudok – és amit máig érvényesnek is találok – és az, amit a testközelség fontosságáról azóta fölfedeztem. A két külön szemléletmódban született tudásanyag ugyanis elméletben ellentmondásosnak tűnt, miközben a gyakorlatban érezhető volt, hogy mind a kettő igaz.

2019-re találtam meg az elméleti választ erre a kérdésre, illetve addigra teszteltem a gyakorlatban is sokszorosan.


Ne fejleszd – élvezd!

A mozgásfejlődés szakértőjeként nagyon nagy erőnek tartom, hogy a szakmába nem az eltérések és korrekcióik felől indultam bele, mint a többi szakember általában, hanem biológusként, szülőként és tanárként.

  • A biológus gondolkodás segít, hogy múlhatatlanul érdekeljenek az egészséges állapotok: az energiáimat szakadatlanul a normál fejlődés megismerésére, és a mindennapi tényezőknek a normál fejlődésre gyakorolt hatására fordítsam.
  • A szülőség segít, hogy ne tévesszem szem elől a helyzet végtelen komplexitását. Pontosan tudom, hogy szülőként nem engedhetjük meg magunknak, hogy rászűküljünk egy témára vagy szem elől tévesszük a döntésünknek bizonyos síkjait. Szakember elkövethet ilyen hibát, de szülőként mindent azonnal a bőrünkön érzünk. Ezért a tudásért és belső minőségért nyúlok le mélyen magamba akkor is, amikor szakemberként dolgozom.
  • A tanár mivoltomnak, a tanítás bennem élő szenvedélyének köszönhető, hogy hatalmas erőket mozgósítok magamban, hogy mindaz, amit az egészséges mozgásfejődésről és a szabad mozgásnak a fejlődést támogató hatásáról tudok, megosszam a szülőkkel.

Nagyon nagy hiánynak látom ezt a tevékenységet: az olyan szakembert, aki az egészséges babák mozgásfejődésének szenteli az életét. Abban segít a szülőknek, hogy honnan láthatják, hogy a babájuk jól fejlődik, és hogy hogyan támogassák a tökéletes fejlődést azáltal, ahogyan a mindennapjaikat élik. Mert ez a legerősebb hatás a babára. Erősebb minden korrekciónál, hiszen egész nap hat. Rengeteg későbbi korrekciót, fejlesztést előzhetünk meg a szabad mozgás biztosításával! Nagyon fontos ez a munka, mert hál’ istennek a babák túlnyomó többsége ép, egészséges.


Valójában ez a munka tanárt kíván

Nem orvost, gyógytornászt vagy mozgássérültekkel foglalkozó szakembert. Olyan tanárt, aki pontosan érti az egészséges mozgásfejődést, a szabad mozgást és annak jelentőségét, és felismeri az esetleges eltérések gyanújeleit is. Ez a tanár, ez a szakember lettem én azáltal, hogy másfél évtizede tanulok a témáról

  • az eltérésekkel és korrekciókkal foglalkozó szakemberektől,
  • és „terepen”, babák százaival és ezreivel dolgozva.

Nagyon figyelek rá, hogy ha eltérés gyanúja merül föl, akkor annak utána járjunk, hogy egyetlen segítségre szoruló baba se maradjon korrekció nélkül. De ugyanilyen fontosnak tartom azt is, hogy arról a sok-sok babáról, akinek a tökéletes fejlődéshez minden adott belülről, tudják a szülei azt, hogy ő egészséges. Ne terheljék az egész családot fölösleges korrekciók! Hanem úgy éljék a mindennapjaikat, hogy a belülről tökéletesen vezérelt mozgásfejlődés szabad utat kapjon. Szülőként pontosan tudom: az sem mellékes, hogy így a szülők élete is szabadabb, könnyebb és teljesebb lesz, a szülő és a gyerek közötti bizalom pedig erős gyökereket ereszt!

A mozgásfejődés témájában a korrekciók felől közelítve nagyon sok fölösleges aggodalom, sőt akár a mozgássérült-ellátásból indokolatlanul lecsorgó tévhit mérgezi a családok életét. Ezért oktatási segédanyagokat – oktatóvideókat, posztereket és cikkeket – fejlesztettem Zagyi Linda konduktor folyamatos szakmai támogatásával és a csapatom segítségével. Facebook-oldalt és -csoportot működtetek, hogy a tévhitek és aggodalmak helyett a szülők életét a szilárd igazodási pontok és a tisztánlátás könnyítse, és magabiztosan élvezhessék a mozgásfejlődés csodáját!


A mozgásfejlődésről szóló online tanfolyamaimat itt találod,
az egyéni tanácsadásomat pedig itt.


Kommunikációs tréner vagyok és tanácsadó gyereknevelés témában

14 éves korom óta tanulom, és egy évtizede tanítom Marshall Rosenberg erőszakmentes, együttműködő kommunikációját. Ezen a téren is találtam olyan rejtélyt, amit muszáj volt megfejtenem ahhoz, hogy nekem is hatékonyan működjön ez az eszközrendszer, és hogy úgy támogathassam vele a családokat, ahogyan szeretném.

A rejtély ez volt: miben más az EMK gyerekekkel, mint felnőttekkel? Mert a gyakorlat világosan mutatta, hogy valami más, de választ senkinél nem találtam. Egy évtizedembe telt saját erőmből választ találnom, amit azóta sok-sok tapasztalat megerősített. Egyre több forrást találok a szakirodalomban is, ami a tapasztalataimat és a teóriámat megerősíti.

A rejtély kulcsa a gyerekek életkori sajátosságaiban van. Abban, hogy az életkorából köszönhetően miből ért a gyerek (és miből nem), mi az, ami joggal várható el tőle (és mi az, ami nem). Ha gyerekkel élünk együtt, az EMK eszközrendszerét ezen az alapon állva érdemes alkalmazni, mert így működő, így hatékony.


Az együttérzés ereje

Miközben az életkori sajátosságokat tanítottam a szülőknek, átléphetetlenné vált egy új probléma: miközben szülőként új készségekre teszünk szert, sokszor borzalmasan nehéz szembesülni azzal, hogy a múltban nem így voltunk együtt a gyerekünkkel. Ezért bár hatékonyan tanítottam a szülőknek az életüket rohamosan megkönnyítő információkat, végig kellett nézzem, hogy a tanulás mellékhatásaképpen marcangolja őket az önvád, a lelkiismeret-furdalás, a szégyen. Mindezt persze én is jól ismerem belülről. Erre a problémára nagyon sürgető volt megoldást találni!

Így találtam rá néhány éve Kristin Neff és Christorpher K. Germer, valamint Brené Brown munkásságára: az önegyüttérzés eszközrendszerére és a szégyennel szembeni rezilienciánk erősítésének fontosságára és módjára. Ezzel olyan eszközrendszert emeltem a repertoáromba, amivel nagyon nagyot léptem előre a saját életemben is. Azokon a helyzeteken találtam fogást, amikkel – addig számomra érthetetlen módon korábban nem boldogultam.

Világossá vált, hogy szülőként ezekre a készségekre van még óriási szükségünk mindannyiunknak. Hiszen szülőnek lenni sokszor, sőt, nap mint nap nagyon nehéz! És ilyenkor egyáltalán nincsen szükségünk olyan valakire, aki mindig ott van velünk, és ostoroz, hogy “látod, ezt is elrontottad!” Szükségünk van viszont valakire, aki mindig ott van velünk, és megértő, gyöngéd, gondoskodó.

Az egyetlen ember, aki mindig ott van velünk: mi magunk vagyunk.
Az ember, akit messze kegyetlenebbül ostorozunk bárkinél: sajnos jellemzően mi magunk vagyunk.
Viszont ez áttanulható. Meneszthetjük az állásából a kis ostoros embert, aki bennünk lakik (kösz az eddigieket – tévedés volt, hogy mindent tökéletesen kellene csinálni, mehetsz), és lecserélhetjük egy támogató hangra, aki együttérző, biztató, bátorító, vigasztaló.

Ez a harmadik dolog, amit a gyereknevelésről tanítok a szülőknek.


A hármas kombó tehát, amivel profi szülő lehetsz

Az életkori sajátosságok: miből ért a gyerek (és miből nem), mi az, ami joggal várható el tőle (és mi az, ami nem).

Az erőszakmentes, együttműködő kommunikáció, ami segít, hogy minden helyzetben, még a konfliktusok mélyén is értsd magad és a másikat. Hogy találkozni tudjatok, így bámulatosan hatékony megoldás szülessen a nehéz helyzetekben is.

Az önegyüttérzés: a tudás, hogy nem vagy egyedül, és a nehéz helyzetekben gondoskodást, együttérzést érdemelsz. Mert ez az a tudás, ami elsőre talán hihetetlen, ám teljesen logikus és tudományosan igazolt módon az egész életünkre hatással van, és ami varázsütésre megkönnyíti a bírhatatlannak tűnő helyzeteket is – amikből sokban van részünk szülőként.

Mindhárom eszököztár alkalmazásához elkerülhetetlen a valódi, éber jelenlét, a mindfulness. Amit nem önmagában tanítok, hanem mindig a helyzetbe integráltan.


A gyereknevelésről szóló online tanfolyamaimat itt találod,
az egyéni tanácsadásomat itt,
a 8 alkalmas, egyéni maradj egyensúlyban programomat pedig itt.