Hatalmas megkönnyebbülés volt hallani ezeket! Hát ezek szerint mindannak, amit belül olyan erősen éreztem, tudományos-biológiai alapja van! Elhatároztam, hogy összegyűjtöm (mert tanítani ezt nem tanítják sehol) ezt a sok tudást, és minél szélesebb körben terjeszteni fogom.

Ahogy kutattam, olvastam, rá kellett jönnöm, hogy az alvás/altatás témát nemhogy tanulni nem lehet sehol, de még a tudományos világban sincs egység ezen a téren.

Mondjuk, hívjuk „régi” vonalnak

azt a szemléletet, ami tulajdonképpen az elmúlt 70 évben különösebb tudatosság nélkül generációról generációra továbbörökített hozzáállás.

Ez valahogy így szól:

• a babát, gyereket meg kell tanítani egyedül elaludni és az éjszakát átaludni;
• egyedül, külön szobában kell aludnia már babakortól;
• nem baj, ha mindez sírás árán történik – a felnőtt rendet meg kell szoknia.

Az, hogy mindez egészséges volna, és hogy az ember természetéből, biológiai adottságaiból ez következne, annak semmilyen tudományos alapja nincsen. A teljes elmúlt 70 évben felhalmozott tudás – az elvégzett felmérések és kutatások – alvás/altatás témában csupa olyan baba tanulmányozásán alapszik, akiket a fönti pontok szerint neveltek.

Azok a kutatók, orvosok, akik ezeket a vizsgálatokat végezték és végzik, nem is ismerik belülről a másik (itt most újnak hívott) szemléletet, ezért rossznak, abnormálisnak, megszüntetendőnek ítélik a babáknak, gyerekeknek azt a viselkedését, amit sok-sok szülő tapasztal a gyerekeinél. Lényegében azt az utat keresik, hogy hogyan lehet a gyereket a legjobban beleszoktatni a felnőtt rendbe.

Aztán van az „új” szemlélet

…ami arra a kérdésre keresi a választ, hogy mik a gyerekek életkori sajtosságai: biológiai adottságaik szerint hogyan alszanak a gyerekek, és hogyan fejlődik az alvásuk.

Ezt a szemléletet kb. 20-30 évvel ezelőtt pedzette meg James McKenna amerikai alváskutató a Notre-Dame egyetemen, és kísérleteznek, vizsgálatokat végeznek róla azóta is. Később Prof. Helen Ball angol alváskutató is tudományos munkába kezdett. Az amerikai és az angol kutatási eredmények egybecsengnek. Azt mondják, hogy a biológiai norma az, hogy

• együtt alszik a család,
• a gyerekek évekig ébrednek éjszaka,
• és szopizva, segítséggel alszanak vissza.

Az, hogy egyedül aludjon el a gyerek, és hogy „átaludja az éjszakát” (= egyedül aludjon vissza, amikor fölébred éjjel) nem szoktatás, hanem idegrendszeri érés kérdése, ami sok idő alatt, de magától alakul ki.

Vigyázz!!!

Az, hogy tudjuk, mik a gyerek életkori sajátosságai, az, hogy tudjuk, mi a biológiai norma, még nem jelenti azt, hogy azt is tudnánk, hogy nektek hogyan kellene csinálnotok otthon! A föntiek nem jelentik azt, hogy mi mindenképpen az együttalvást, a szoptatást tanácsoljuk nektek! Ha ettől eltérő utakat kerestek, azt is értjük, és támogatunk, segítünk abban is.

A biológiai sajátosságokat nem kell letagadnunk ahhoz, hogy attól eltérő utat válasszunk.Hiszen emberekként szabadok vagyunk a választásainkban, és sokkal több szempont befolyásolja a döntéseinket annál, mint hogy mi a biológiai norma. Ennek ismerete viszont nagyon jól segít abban, hogy megtaláljuk a nektek legjobban működő megoldást.

A szakértelmem alapja tehát

• a fönti két alváskutató-központ által felhalmozott tudás,
• valamint a közel tizenöt éves tapasztalat, amit több ezer család osztott meg velem arról, hogyan működik a gyerekeik alvása.

A szaktudást, a gyerekek normális alvásfejlődéséről szóló ismereteket megtanultam ötvözni a saját és más családok napi megoldásaival úgy, hogy az nagyon különböző élethelyzetekben is jól tudjon szolgálni titeket. Rengeteg információm és ötletem van akkor is, ha ti nem tudtok, vagy nektek nem komfortos együtt aludni, hordozni, szoptatni.

Nem egy jó megoldást látok, hanem rengeteg lehetséges utat. Abban segítek, hogy megtaláljátok a saját utatokat.