Sajnos ez nem jelenti azt, hogy jót is tesz nekik

…ha mi, kívülről megadjuk nekik azt, amit annyira szeretnek. Ha a babákat állatjuk, járatjuk, az több problémát is maga után hoz. Mivel a kultúránkban nagy hagyománya van az állatásnak és a járatásnak, ahhoz, hogy elkerüljük ezeket a csapdákat, fontos értenünk ezeket a problémákat és következményeket.

Nem állnak készen rá

Ha állatjuk, járatjuk a babát, akkor korábban kerül álló pozícióba, mint ahogyan megérett rá az idegrendszere, és fölkészült rá a teste – illetve több időt tölt ebben a pozícióban, mint amennyire ő már készen áll. A baba fejlődésének azzal teszünk a legjobbat, ha csak annyit tölt álló és járó helyzetben, amennyire teljesen önállóan, önerejéből képes.

Nem fognak biztonságosan esni

A járatás és az állatás következményeképpen a baba olyan pozíciókat, mozdulatokat úszik meg esés nélkül, amiknek a kivitelezése közben valójában el kellene esnie. Úgy értem, hogy elesne, ha szabadon mozoghatna. A mozgástanulásnak ennek a nagyon intenzív fázisában az idegrendszer azt tanulja, hogy melyik az a mozdulat, ami beválik, és melyik az, amelyik nem.

Azzal, hogy a babát állatjuk, járatjuk, olyan tapasztalatokhoz juttatjuk őt, amikből azt tanulja meg, hogy az amúgy önállóan lehetetlen mozdulatok beválnak! Ennek az lesz a következménye, hogy ezeket a mozdulatokat alkalmazni fogja önállóan is. Viszont ezek a mozdulatok akkor, amikor mi nem leszünk ott a baba mellett, nem fognak beválni! A baba el fog esni. Csakhogy nem fogja magát védeni közben az esés közben! Hiszen ő már „tudja”, hogy ez a mozdulat beválik…

Most akkor hagyjam, hogy elessen?! A választ ebben a cikkben találod. 

Attól okosodnak, ha szabadon mozognak

A mozgásfejlődésnek van hosszú távú tétje is: minden mozgásfázis bizonyos gondolkodásbeli képességeket fejleszt. Olyan képességekre gondolj, amiket majd az iskolában fog használni a gyereked. És aminek a fejlesztéséért oly’ sokat adnál az iskolás korában! Csakhogy azok most fejlődnek nagyon intenzíven.

Azáltal fejlődnek ezek a képességei, hogy a baba kúszik, mászik: gyakorolja azt a mozgásfázist, ahol a mozgásfejlődése tart éppen. Ezért nagyon fontos, hogy a baba teljesen önállóan, szabadon mozoghasson. Hogy pontosan annyi időt tölthessen a mászással és minden mozgásfázissal, amennyire szüksége van. Az állatásnak és a járatásnak az egyik nagy problémája az, hogy amíg a baba a mi segítségünkkel áll vagy jár, addig nem azzal tölti az idejét, amire olyan nagy szüksége van: a szabad mozgással.

Az állatással és a járatással jót akarunk a babának

Tanítani őt. Örömöt szerezni neki. Együtt lenni vele. Az együttlétnek és az örömszerzésnek könnyű száz más formáját találni az állatás/járatás helyett. Fontos viszont értenünk, hogy tanítani nem tudjuk így őt. Mert a mozgást csak önállóan tudja biztonságosan és ügyesen megtanulni. A mi „segítségünk” valójában akadály neki ebben.

Mivel a baba gondolkodásbeli képességeit a szabad mozgás fejleszti, az állatással és a járatással sajnos a legjobb szándék mellett is sok mindent elveszünk a babától, nem pedig adunk neki.

Miért nem állathatom/járathatom néha, egyszer-egyszer? Miért ilyen szigorú ez?

Azért, mert a babák nagyon gyorsan tanulnak. Egyéni, hogy mennyire érzékenyek erre a tapasztalatra, de bizony sok babát láttam már, akit már egy járatással, állatással töltött együttlét is nagyon összezavart: nagyon hatékonyan eltérítette a mozgását attól a menetrendtől, amit a saját, belső, idegrendszeri programja diktált.

És pontosan azért, mert annyira szeretik a babák ezt az élményt. Az a helyzet, hogy ha a baba mindig szabadon mozoghat, akkor az élete teljes és boldog így: a világot saját erőből felfedezve, szabadon és biztonságban. De ha megkapja az asszisztált mozgás élményét, akkor már kérni fogja azt. Egy kicsit olyan ez, mint a drog: hiszen kívülről kap meg valamit, ami örömöt okoz neki, és amiért amúgy saját erővel kellene megküzdenie. Mint már írtam, nagyon egyéni, hogy mennyire érzékenyek erre a babák, ezért nem tudjuk, hogy mit kockáztatunk, ha egyszer-egyszer állatjuk/járatjuk, vagy hagyjuk a rokonoknak, hogy így tegyenek a babával. Én úgy látom, hogy a babának a legbiztonságosabb, ha teljesen elkerüljük ezt.

Mit csináljak, ha már elkezdtem?

A járatást, az állatást abba lehet hagyni bármikor. És azt gondolom, hogy nagyon sokat kap a baba, ha felhagyunk ezzel a gyakorlattal. Vannak nehéz helyzetek, amiket ilyenkor át kell hidalni, de mindre van megoldás. Meg kell oldani például, hogy a váltás időszakaiban se érje a babát komoly baleset (nem egy-egy fájdalmas esésre gondolok, amikor balesetet emlegetek), biztonságban legyen a testi épsége. Az is feladat, hogy a családot magunk mellé állítsuk, hiszen az átállás csak akkor lesz hatékony, ha a baba tapasztalatai teljesen a szabad mozgásból származnak.

Maga az átállás nem könnyű, de a kialakult új helyzet jellemzően egyszerűbb, könnyebb szülőként (is), mint az eddigi gyakorlatunk. A szabad mozgás szülőként élvezetes, egyszerű, könnyű! Csak a váltás lehet nehéz, mint minden váltás, változás az életben. De egyáltalán nem lehetetlen, főleg, hogy nem vagy egyedül: segítünk benne, hatékonyan, akár távban (telefonon vagy online) is!