A koronavírus járvány okozta gyász: így segít, ha tudsz róla

Hadd meséljem el, hogy mit éltünk át Eszter lányommal tegnap este

Szandival készen lettünk a gyászról szóló videósorozatunk utolsó részével is. Háromnegyed hat volt, leoltottuk a lámpákat, és gondoltam, hogy még ránézek, hogy ímélben jött-e valami sürgős tennivalóm, meg benézek ide, a csoportba, aztán hatkor megyek a gyerekeimhez, hogy együtt töltsük az estét. Ekkor betéblábolt hozzám a nyolcadikos nagylányom, Eszter.

Kicsit sírósra görbült a szája

…állt egyik lábáról a másikra, lehajtotta a fejét. „Anyu, én nem tudom…„ – mondta szomorúan. „…na, mindegy, hagylak dolgozni.„ Hű, ennek fele sem tréfa – gondoltam. Valami van vele. És mondaná. Most kettesben vagyunk, meg is tudom hallgatni. Csak olyan jó lett volna lezárni a munkámat, és úgy fölmenni… Mondjam neki, hogy várjon kicsit, és mindjárt…? Á, egy 14 évesnél, amikor nincs jól, sokszor nincsen mindjárt. Most kell ráfigyelni. Mi van vele? „Mondd csak!„ – mondtam neki. „Hát, nem tudom. Semmi nem jó…!„ – és még jobban lebiggyedt a szája, állt egyik lábáról a másikra.

És ahogy néztem őt, teljesen világos lett: de hát mi pontosan ezért forgattunk a gyászról! Mert ez van! Ez a lány gyászol, de nem tudja, hogy gyászol! És éppen a gyász depressziós, szomorú állapotát szenvedi meg!

Hála istennek, hogy Szandival mindent pontosan átrágtunk

…és a kezemben van minden, ami segít ilyenkor

Mondd ki, hogy ez gyász.
Legyen tanúd a gyászhoz: valaki, aki együttérez veled, őszinte részvéttel, ahogy mondani szoktuk.
Mondd ki, hogy miket veszítettél el.
Ne kevered a gyászodat a háláddal, és ne szórd be cukormázzal a gyászodat. Menj bele a gyászba, és éld meg tisztán akkor is, ha ez szenvedéssel jár. Így fogsz tudni kijönni belőle, és az erődhöz jutni.
Ne siettesd, add meg az idejét. Ne túllenni akarj rajta. Éld meg!
Ne hasonlítsd a veszeteségeidet mások veszteségeihez. Mindenkinek a saját vesztesége a legnagyobb.
Bátran támaszkodj a másik emberre, hiába van az, hogy ő gyászol. Most hiába van mindenki gyászban, egymásra van szükségünk, egymást támasztjuk. Így is lehet. És csak így érdemes. Így kell ezt csinálni.

Szóval, figyeltem Esztert, és láttam, hogy ezt kell eljuttatnom hozzá, és ezt kell nyújtanom neki. Micsoda mázli, hogy forgattunk róla videót! „Gyere csak ide!„ – mondtam neki – „És hozz egy fülest is!„ Jól ismer a lányom: rögtön látta, hogy ez jó lesz neki… Hozta a fülest, leült mellém. Bedugtam a fülébe az első videónkat.

Ezt úgysem tudnám ennél gyorsabban elmondani élőben sem. És ez az infó mind kell neki. Amíg meghallgatja, még a munkámat is le tudom zárni, és könnyebb lesz teljesen ráfigyelnem utána. Ez jó lesz!

Amikor vége lett a videónak, megérintve, szomorkásan, de egy kis felszabadultsággal és reménnyel mosolygott rám. „Most már értem, miért vagyok így.” – mondta.

És akkor elmeséltem neki a többit is. Összefoglaltam neki – az ő helyzetére szabva, és az ő korának való módon – mindazt, amit nektek is elmondtunk ebben a videósorozatban.

Hogy hogyan zajlik le a gyász bennünk

Hogy ha ezeket tapasztalja magán, az mind normális. Ne ijedjen meg, élje meg bátran. És értse, hogy azért van, mert veszteség érte. Elmondtam, hogy akkor tud túllenni rajta, ha tanúja van hozzá. És hogy itt vagyunk, itt vagyok neki. Látom, hogy mit veszített.

Az utolsó félévét az oszályával közösen most, amikor a legjobb nekik együtt lenni – nyolcadikos, új osztája lesz jövőre!
A nyolcadikos színdarabjukat – ami a kicsúcsodása az általános iskolai színdarabjaiknak. Igazi, felnőtt színház, egy csoda! …lett volna…
A nyolcadikos éves munákját, ami a karantén első napján lett volna, és el nem tudom mondani, milyen boldog lelkesedéssel készültünk rá!
Az együttlétet a barátaival.
A nyolcadikos búcsút az iskolától…..

…hát, persze, hogy itt már együtt potyogtak a könnyeink.

Még egy kicsit beszélgettünk. Nem tehetek róla, a Stockdale-pradoxont még muszáj volt elmondani neki! Mert hihetetlen, hogy a tisztánlátás mennyire segít lavírozni a gyász és a hála közötti keskeny mezsgyén! És igen, ezt nagyon menőnek találta! Így egész már emésztgetni, hogy több, mint valószínű, hogy még évzáró se lesz… de még az is lehet esetleg, hogy lesz…

Amikor fölmentünk a többiekhez, Eszter már egészen másként festett, mint fél órával korábban

A párom, Gábor nem is értette, hogy mi történt. „Ez a lány ki van cserélve!” – csodálkozott. Hja, kérem – mosolyogtunk össze Eszterrel! Mi már tudjuk: a gyászt érdemes kimondani, a gyászba érdemes belemenni! Mert a mélyén van az erőd!