A következmények szerteágazóak

Természetesen a gyerek egészséges lesz. És a mozgásfejlődés programja is lefut: járni fog, ez biztos. Nem ez a szabad mozgás tétje ugyanis. Hanem sok minden más, amiket a tisztánlátás kedvéért sorra veszünk. De mielőtt belevágnák, szögezzük le, hogy…

A következmények nem jósolhatóak egyértelműen

…úgy, hogy „ha a baba ilyen módon nem mozoghat szabadon, akkor annak ez és ez lesz a fejlődésbeni következménye”. Egyrészt azért, mert nagyon egyéni, hogy a szabad mozgás mekkora és milyen sérülésének mekkora és milyen a következménye. Az egyik baba így reagál ugyanarra a hatásra, a másik úgy.

Másrészt mert a hosszú távú következmények olyan természetűek, hogy arra a dologra, amire a mozgásfejlődés hat, messze nem csak a mozgásfejlődés hat, hanem sok minden más is. Ezért nem vonható egyenes ok-okozati összefüggés a gyerek – mondjuk – iskoláskori állapota és az egykori mozgásfejlődése között.

A rövidtávú hatások

…azonban sokszor egészen egyértelműek: ezek bizonyíthatóan és kézzel foghatóan függenek össze a mozgás szabadságával vagy annak hiányával. Mert vannak tünetek, amik csak akkor jelennek meg a babáknál, gyerekeknél, ha bizonyos módon sérült a szabad mozgás. És amik rendre eltűnnek, ha a szabad mozgás teljesen helyreáll. Mindezt rengetegszer ellenőriztem, és nem találtam alóla egyetlen kivételt sem.

A kedvenceim lettek azok a tesztek, amiket teljesen véletlenül a saját (az én és a kolléganőm) gyerekein végeztünk. Az történt ugyanis, hogy a gyerekeinkről azt gondoltuk, hogy 100%-ban szabadon mozognak, hiszen tudatosan nagyon vigyáztunk rá, hogy ez így legyen. Majd láttuk, hogy megjelennek náluk olyan mozgásformák, viselkedések, amikről azt gondoltuk, hogy az ilyen mozgásforma vagy viselkedés csak a szabad mozgás sérülésének lehet a következménye. „Hékás! Hogyan történhet ilyen a gyerekemmel, amikor ő mindig szabadon mozog?” Pl. hogy tompítatlanul, a fejét nem védve esik ülésből hanyatt? Vagy, hogy olyan mozdulattal próbál fölülni (hanyatt fekvésből előre), ami zsákutca mozdulat, mert marha nehéz kivitelezni, és nem vezethet fölüléshez? Vagy, hogy úgy lép le a lépcsőn, hogy közben nem gondoskodik a biztonságáról, hanem ügyetlenül esik? Ezeket a jeleket látva elkezdtünk nyomozni, hogy mi történt velük, amiről nem tudunk. Mert meggyőződésünk volt, hogy valaminek történnie kellett, sérülnie kellett a szabad mozgásnak! És kiderült, hogy valóban: a családtagjaink párszor a gyereket fölhúzták fekvésből ülésbe, megjáratták a lépcsőn stb. a tudtunk nélkül.

Ez egy-egy példa, ami mutatja, hogy a szabad mozgás meglepően kismértékű sérülésének is jellemzően megvannak a látható következményei. Sok babát láttam, akik nagyon érzékenyen reagáltak a szabad mozgás sérülésére: már meglepően kis hatásra megjelentek ezek a tünetek.

Mi a gond ezekkel a következményekkel?

Például az, hogy a babát több fájdalom, baleset éri, mint ha mindig szabadon mozoghatna. Az ültetés, a járatás jellemzően ide vezet. Persze, ha nem ismerjük, hogy milyen csodálatos magabiztossággal vigyáz magára a mindig szabadon mozgó baba, mert nem láttunk még ilyen babát – és ezzel a legtöbbünk így van: nem ismerjük a szabadon mozgó gyerekek csodálatosan biztonságos mozgás-kivitelezését –, azt hisszük, hogy a mozgásfejlődés elkerülhetetlen velejárói ezek a fajta tompítatlan, ügyetlen esések. A szabadon mozgó babák mozgása magabiztosabb és biztonságosabb.

Ez nem csak rövid távon hat

Mert az, hogy milyen technikával esünk, nagyrészt ebben az időszakban alakul. Tehát a magabiztos mozgás és az ügyes esés életre szóló ajándéka a szabad mozgásnak.

Mint ahogyan az is, hogy mennyire éljük át, tudjuk azt, hogy mi vagyunk a felelősek a testünkért. Mennyire vállaljuk a felelősséget a testünkért nagy gyerekként és felnőttként, és mennyire gondoskodunk róla. Mert bizony ez is azáltal alakul ki, hogy a baba, a totyogó sokféle tapasztalatot gyűjt a testéről (mert engedjük, hogy megtapasztalja a felületek és kalandok sokféleségét), és mozgása következményeiről (mert hagyjuk, hogy megigya a levét annak, amilyen mozdulatba belement – nem tartjuk meg, hogy ne essen el például).

Rövidtávú következmények még

…bizonyos furcsa mozdulatok, amik mögött nincsenek sem szervi sem neurológiai okok, és a szakemberek csak csóválják rájuk a fejüket: nem értik, hogy miért mozog így a gyerek. Én olyan sokat tanulmányoztam a szabad mozgást, hogy felismerem: azért, mert a kiságyban fekszik/pihenőszékben van. Nem is biztos, hogy sokat, legalábbis szülői szemmel nem sokat. De a baba teljes éber, aktív időszakára vetítve bizony ez gyakran sokkal több, mint gondolnánk. Azért vagyok biztos abban, hogy ezen furcsa mozdulatoknak a kulcsa a szabad mozgás, mert kísérhettem ilyen babák fejlődését, és láttam, hogy amikor a szülő megteremtette a szabad mozgás feltételeit a babánál, akkor ezek a mozdulatok eltűntek!

Ahhoz, hogy a hosszú távú hatásokat megsejtsük

…azt kell tudnunk – és ez fekete-fehér tény –, hogy a korai mozgásfejlődés időszakában alakulnak ki és mélyülnek el a saját testtel, a térrel, a távolságokkal és az anyagokkal kapcsolatos képességeink. Ez azt jelenti, hogy azoknak a gyerekeknek, akiknek ebben a korai időszakban kevesebb lehetőségük van szabad mozgásban megtapasztalni önmagukat és a környező világot, nagyobb százalékban számíthatunk arra, hogy a testsémájukkal, térérzékelésükkel, ok-okozati logikai összefüggések megértésével, a szenzoros (az érzékszerveikből érkező, azaz hallott, látott) ingerek feldolgozásával nehézségük lehet.

Milyen nehézségekről van itt szó?

A teljesség igénye nélkül írunk néhány példát, hogy milyen iskolai nehézségek vannak összefüggésben a mozgásfejlődéssel. Előtte azonban még egyszer hangsúlyozzuk, hogy ezek a tünetek nem kizárólagosan a szabad mozgás korlátozásának a következményei. Egészen pontosan ezek a viselkedések annak a következményei, hogy az idegrendszeri érés a korai szakaszban egy-egy ponton megreked. Az ilyen megrekedéseket segít a szabad mozgás elkerülni, vagy ha már vannak – hiszen az idegrendszeri érés megrekedésének sok egyéb ok is húzódhat a hátterében –, enyhíteni.

Tehát az iskolai nehézségek, amik összefüggésbe hozhatóak a szabad mozgás hiányával is, illetve amiket segít elkerülni az, ha a baba, kicsi gyerek szabadon mozog:

• nehezen ül meg a gyerek a padban;
• folyton rugdos az asztal alatt, lefolyik a székről;
• folyton leesik a ceruzája, radírja;
• folyton megsérül (kisebb ütődésektől, esésektől, akár a nagyobb belesetekig), sokat esik, folyton beveri magát;
• még iskolás korban sem képes megérezni, hogy a testének mire van szüksége (keveset iszik, sokat eszik, túl van öltöztetve, de nem veszi le a pulcsiját, vagy épp fázik, de nem tesz ellene…);
• társaival kevéssé empatikus (hiszen, ha magára sem képes figyelni / a saját igényeit nem detektálja megfelelően, hogyan nem várható erre képes legyen a másik emberre vonatkozóan);
• szenzoros túlérzékenységtől szenved (túlzott reakció fájdalomra, sérülésre, ízektől, textúráktól való idegenkedés, hajmosástól való berzenkedés, körömvágási nehézségek);
• tériszonya, víziszonya van.

Hogy lehet ez összefüggésben a szabad mozgással?

Ha a szabad mozgás sérül, az olyanokat jelent, hogy a baba ahelyett, hogy a mozgásfejlődés belső programjának megfelelő mozgást végezne, és erről szerezne tapasztalatot, valami mást csinál. Valamit, ami nem egészen az övé. Nem ő indítja és/vagy nem ő hajtja végre (teljesen) a mozdulatot, vagy nem tapasztalja meg a mozgáskivitelezésének a következményét. Vagy akadályozott a mozgás-kivitelezése (például mert a lábait lefogja a szűk nadrág, az egész testét adott pozícióban tartja a pihenőszék). Ami azt jelenti, hogy az idegrendszerével más történik, mintha szabadon mozoghatna. Ez vezethet az idegrendszeri érés megrekedéshez, vagy ez akadályozhatja meg azt, hogy a már valamiért meglévő megrekedés feloldódjon.

Hogy pontosan milyen hatása és következménye van

…vagy lesz a szabad mozgás sérülésének, előre nem megjósolható. Amit tudunk, hogy minimum két nemzedék szabad mozgás nélkül és a csecsemő való szükségleteinek tudása nélkül nőtt fel. Természetesen a fejlődés során semmi nem egy az egyben értelmezhető, hiszen a környezeti tényezők olyan bonyolultak és szövevényesek, hogy még mérni is lehetetlen őket.

Miközben az iskolakötelezettségi kor egyre alacsonyabb (szigorúbb), az iskolai követelmények egyre magasabbak; egyre több az olyan gyerek, akik nem tudnak megfelelni ezeknek a kihívásoknak. A „megfelelés” szó önmagában is okot adhat vitára, az én olvasatomban most ez azt jelenti, hogy boldogan, jól lenni az iskolában.

A kételkedők tegyék a szívükre kezüket, hogy tényleg nem hallottak-e arról, hogy a mai gyerekek figyelme, kommunikációja, terhelhetősége romlott az előző nemzedékekhez képest. Mindezt nem varrhatjuk kizárólag a szabad mozgás sérülésének számlájára, de mivel a világ csomó szegmensén nem lehet már változtatni, a szabad mozgás fölötti őrködésünk biztosan segíthet, hogy jobb állapotban maradjanak a gyerekeink.

Nem lehet várni, hogy a következményeket firtató a kérdésre határozott számadatokkal, statisztikával lehessen válaszolni, de a szabad mozgás biztosítása könnyebb, mint gondolnánk és rövid időn belül megtérül, méghozzá az egész családnak! És mindeközben biztosan állítható, hogy a szabad mozgás korlátozásával vagy biztosításával a gyerekek tanulási képességeire hathatunk ilyen vagy olyan irányba. És az is biztos, hogy a szabadon mozogva felnövő gyerekek mozgáskoordinációját, önérzékelését, biztonságát és felelősségvállalását gyönyörűség csak nézni is!