Amikor végképp nem vagy elég – akkor így leszel elég

Hiába a mantra: „elég vagyok”, neked egyre az dübörög a fejedben „hát, hogyan lennék elég…”?

Ez azt jelenti, hogy az „elég” szó jelentése egybeforrt benned azzal, hogy „tökéletes”. Csak a tökéletes az elég – jaj, hányan vagyunk így…! Üdv a klubban! Ha így vagy, új fókuszt ajánlok az „elég vagyok” mantra helyett.

Az új jelszó: „úgysem vagyok elég”

Micsoda?! Hogyan értem ezt? Hát, úgy, hogy ember vagy. Az ember pedig definíció szerint tökéletlen. Ha neked csak a tökéltetes az elég, akkor már most, az elején borítékolhatod, hogy így nem leszel elég. Azért, hogy tökéletes legyél kár strapálni magad.

Engedd el, hagyd abba a tökéletességért való pedálozást! Mert úgysem megy, eleve vesztes meccs. Ezt sűríti magába az új jelszavunk.

Tökéletes teljesítményt csak akkor nyújthatnál, ha isten lennél

De ez nagy pech lenne a gyerekednek! Ugyanis ő ember. Tökéletes, azaz isten-szülővel nem tudná megtanulni, hogy hogyan kell emberként hibázni, csetleni-botlani. Pedig ez a legfontosabb tudásunk.

Az életminőségünket a legalapvetőbben és legszéleskörűbben határozza meg, hogy hogyan hibázunk. Hogyan bánunk magunkkal, amikor hibázunk. Mert ez folyton megtörténik velünk.

Amikor az önegyüttérzést tanuljuk, új utakra lépünk: úgy hibázunk, hogy közben gyöngédek, gondoskodóak vagyunk magunkkal.

A feladat szülőként is ennyi: csetleni-botlani, hibázni újra és újra, és közben jól lenni ezzel

És a hibákból persze tanulunk is, de ez akkor megy a legjobban, ha a hibákért nem bántod magad. Ha biztonsággal lehet hibázni, akkor hatékonyan lehet tanulni is.

Mind csetlünk-botlunk. Minden szülő hibázik, folyton. Ha azt veszed észre, hogy van benned is egy hang, amelyik elégedetlen, ostoroz, büntet a hibákért – ő az, akit én kis, ostoros embernek hívok – nos, ő téved. Állj meg kicsit, és állj vele szóba. Mondd neki: „Tévedés volt, hogy tökéletesnek kell lenni. Szabad hibázni.”…és így előbb-utóbb elkezd működni az eredeti mantra: „elég vagyok”.