Mi az alvajárás tulajdonképpen?
Az alvajárás félelmetes dolog. Aggódunk, hogy az alvajáró gyerek kárt tesz magában. Van okunk erre? Valójában nem alaptalan a félelmünk: alvajáráskor (latin nevén szomnambulizmus) az agy mérlegelő, döntéshozó központja inaktív. Ez azt jelenti, hogy az alvajáró nem mérlegel és belemehet olyan veszélyes helyzetbe, amibe nappal, mikor észnél van, nem menne. Ugyanakkor az alvajárónál a cselekvésekért felelős területek aktívak maradnak, így a berögzült, különösebb koncentrációt nem igénylő tevékenységeket tudják végezni az érintettek. Ezért nyitnak ki ajtót, mennek el wc-re stb.. Az alvajárás tehát nem tudatos, ilyenkor nincs magánál az illető, nem tud kommunikálni sem. Ezért sem fog emlékezni másnap semmire. Az éjszaka első felében jelentkezik általában, pont mint a pavor nocturnus (az éjszakai felriadásról itt olvashatsz bővebben), hiszen akkor alszunk a legmélyebben (3-4 éves kor után, előtte teljesen más a kisbabák alvása, erről itt olvashatsz bővebben.)
Mi válthatja ki az alvajárást?
Míg a felnőtteknél nagyon gyakran a stressz váltja ki az alvajárást, addig a gyerekeknél nem kell rögtön erre gondolni. Nem feltétlenül szorong az a gyerek, aki alvajáró. Az agyi központok még nincsenek teljesen kifejlődve, összehangolódva és ezért történhet meg különösebb ok nélkül, hogy az alvás és ébrenlét határán megrekednek a gyerekek. Pontos tudományos választ még nem találtak a kutatók a kérdésre.
A cikk további részét az új honlapomon olvashatod: