Önempátia, önegyüttérzés – folyton ezekkel jössz! Miért?!

Mert a nehéz helyzeteknek kétféle kulcsa van

Ha ez a két kulcs a kezedben van, nyert ügyed van. Mi ez a két kulcs?

1. Érteni, hogy az adott életkorú gyerek miből ért (és miből nem), mi elvárható tőle reálisan (és mi nem). Ezt a kulcsot hívom úgy, hogy Gyereknevelés – másképp, és ebben a videósorozatban adom a kezedbe. Az első kulcs tehát a gyerekről szól.
2. Meglátni, hogy mi zajlik önmagunkban belül, és kézbevenni a történéseket. A második kulcs tehát rólunk szól.

Ez a második kulcs első hallásra nagyon megfoghatatlannak tűnik. De ha előveszünk egy konkrét helyzetet, nagyon sokszor kiderül, hogy itt van a kutya elásva.

Nagyon sokszor a helyzet nem is önmagában olyan nehéz

…hanem attól, hogy bekapcsolódnak bennünk régebbi történetek vagy a jövőn rágódunk.

• A múltkor is ezt csináltad…
• Nehogy az én gyerekemmel is úgy legyen, mint velem volt gyerekkoromban…
• Mi lesz, ha ez így megy tovább…

…és a többi. Vagy pedig ostorozzuk magunkat:

• „milyen anya/apa az ilyen…?”
• „elrontottad!”
• „nem vagy elég türelmes/odaadó/jó szülő…”
• „látod, ez is a te hibád!”
• „figyelmesebbnek kellene lenned!”

Mindezeket a pillanat törtrésze alatt gondoljuk, méghozzá gyakran egyszerre több, akár 5-6 hasonló gondolatunk támad, és a gondolatokra azonnal érzelmekkel reagálunk. És itt jön a képbe a második kulcs! Ami úgy kerül a kezünkbe, ha megtanulunk bánni kétféle eszközzel: az önempátiával és az önegyüttérzéssel.

Az önempátia

…lehetővé teszi, hogy mindezek a gondolatok és érzések – no, meg a mögöttük levő szükségletek – láthatóvá váljanak. És ahelyett, hogy ezek a gondolatok egy pillanat alatt eltérítenék a helyzetet olyan irányba, amit egyáltalán nem szeretnénk, mehetünk arra, amerre szeretnénk.

Saját magunk pontos megértésével kiiktathatjuk a piros gombunkat, és reagálhatunk a helyzetnek megfelelően, szabadon. Az önempátiát (az életkori sajátosságokkal együtt) ebből a videósorozatból tanulhatod meg.

Az önegyüttérzés

…teljesen hasonlóan működik, csakhogy speciálisan azokban a helyzetekben, amikor ostorozzuk magunkat. Jajjj, sajnos ez sokkal gyakoribb, mint elsőre gondolnád! Bekapcsol bennünk a kis ostoros ember, és máris stresszt és elkülönülést élünk meg.

Hogyan lehetnénk ilyen állapotban kreatívak, türelmesek, gondoskodóak?!! Ehhez előbb magunkról kell gondoskodni.

Az önegyüttérzés visszahoz a stresszből és az elkülönültségből

Képzeld el, hogy bármikor megmerítkezhetsz a gyöngédségben, a gondoskodásban, az odatartozásban („nem vagy egyedül!”), a kapcsolódásban, a biztatásban („menni fog!”). Igen, akkor is, ha tévedtünk vagy hibáztunk éppen. Sőt, leginkább ilyenkor! Ezt adja az önegyüttérzés.

Sejtem, hogy felmerül ezen a ponton egy csomó kérdés. Nem lesz baj ebből az önegyüttérzés dologból? Mitől változtatnék, fejlődnék, ha elég vagyok a hibáimmal együtt is?

Az önegyüttérzésben imádom, hogy tudományos kutatások tízezrei vannak mögötte, és ezekre a kérdésekre pontos és objektív válaszaink vannak. Amiknek hatására én az önegyüttérzést sürgősséggel beépítettem az életembe…

Kövesd az önegyüttérzésről szóló cikkrosorozatomat a válaszokért, ismerd meg az önegyüttérzést, és dönts, hogy kérsz-e belőle.