Mit tehetsz mégis? Gondolkodj csapatban!

Ellentmondásosnak hangzik,

hogy csapatban gondolkozzunk, amikor annyira egyedül vagyunk. Pedig stratégiai jelentőségű, hogy megváltozzon a gondolkodásunk. Ha csapatmunkának tekintjük a baba/kisgyerek és az egész család ellátását, akkor egyrészt sokkal nagyobb eséllyel találjuk meg hozzá a csapattagokat. Másrészt pedig akármekkora csapatot sikerül is verbuválni magunk köré – még akkor is, ha egyedül maradunk – jobban oszthatjuk be a saját energiáinkat.

KEZDJÜK HÁT A CSAPAT FELÁLLÍTÁSÁVAL. UTÁNA PEDIG LÁSSUNK A FELTÖLTŐDÉSHEZ!

A legfontosabb csapattag rajtad kívül

…a párod! Ha ő látja, hogy ez csakis együtt működhet, és megérzi, hogy most ez az, amit tehet a családjáért – ha már a szülés, a szoptatás, a mellgyulladás során nem tudott sokat hozzátenni, mert nyilván te végezted a nagy munkát – sokkal előbbre juttok. Amint kiveszi a részét az addig háziasszonyinak definiált teendőkből, látványosan megváltozik minden. És minél többet tesz hozzá, vesz át, annál jobban fogja tapasztalni, hogy a házimunka öl. Ez a megállapítás fontos lépés ahhoz, hogy megteremtsd, megteremtsétek a módját, hogy időről időre kiszakadj belőle te is.

Ehhez jó eséllyel a te gondolkodásod, hozzáállásod is meg kell változzon, hiszen kislánykorunktól azt szívtuk magunkba, hogy a jó háziasszony így meg úgy… Nálatok hogy van ez? Hogy vagy ezzel te? És a párod? Nem is olyan könnyű megtalálni a kérdésekre a választ. Figyeld magad, magatokat. És ha tisztán látsz, már van módod változtatni is.

A rokonok

Nyilván nem új a gondolat, hogy rokonokat mozgósíts közel s távol. Ami új lehet, az talán az, ha végiggondolod, hogy mitől, miért nem támaszkodsz rájuk jobban. Lehet, hogy tényleg nincsen több lehetőség ebben az irányban, de az is lehet, hogy volna! Én például úgy jártam, hogy minél többedik gyerekem született, annál több lehetőséget találtam a rokonságban. Ezek a lehetőségek ott lettek volna már az első gyereknél is, csak én nem ismertem föl őket! Ahogy rájöttem, hogy mi az, ami a gyerekkel igazán fontos, és mi az, ami mégsem az, nagyon megváltozott az a kép, amit a lehetőségeimként érzékeltem.

Hasznos lehet más szülők tapasztalatait meghallgatni a témában. Hogyan csinálja, aki elégedett a helyzetével? És hogyan, aki nem? Járj klubba, keress akár megfelelően támogató fb-csoportot a tapasztalatcseréhez! Mozgásfejlődés – támogató közösség!

Barátok: meglévők és újak…

Barátokra is igaz ugyanaz, amit a rokonokról leírtunk. Egy plusz ötlet a következő csereprogram:

1. Ismerkedj olyan anyákkal, akiknek hasonló korú a gyereke és a környékeden laknak.
2. Járjatok össze, amíg picik a gyerekek, jobban telik az idő és hol nála, hol nálad készülhet el az ebéd, pucolódhat meg az ablak.
3. Ha már nagyobbak a gyerekek, felváltva el tudtok menni pár órára, amíg a másik van a gyerekekkel. Nem kerül semmibe, és mindenki jól jár.

Fizetett segítség

Persze, hogy sokan nem engedhetik meg maguknak, ez világos! Sokaknak viszont akkor sem jut eszükbe ez a lehetőség, ha megtehetnék. Vagy ha eszükbe jut, elvetik. Pedig ha megengedhetitek magatoknak, akkor érdemes mielőbb keresni fizetett segítséget. Nagyon jó, ha a baba kicsi korától összeszoktok te és a segítséged, közben pedig a baba és ő is – ehhez a kulcs a rendszeresség. Folyamatosan változni fog, hogy miben tud segíteni aszerint, hogy mekkora babád, kicsi gyereked van, és milyen helyzetben vagy éppen.

Törődj magaddal!

A csapat felállításán túl a második nehézség, hogy amikor ennyi energia a gyerek és az egész család fenntartása, te éppen magaddal törődj. A következő startégiai pont tehát: mit csinálj, amíg más van a gyerekkel? Nehogy takaríts, főzz vagy vasalj! Csakis aludj, sportolj vagy töltődj! Ha figyelsz magadra és a szükségleteidre, azzal a család minden egyes tagjának a legfőbb érdekét szolgálod!

Most tényleg magammal? Miért?

Azért, mert a gyerek (sőt végeredményben az egész család) belőled, az anyából él. Ha nem gondoskodunk magunkról, kimerülünk. Aztán mozgósítjuk a tartalékainkat, és valahogyan újra mosolygósak leszünk, bár már sokkal törékenyebb ez a mosolygósság. Mert már csak felszíni. Aztán eljuthatunk akár a vésztartalékainkig, és előbb-utóbb betegségekkel is számolhatunk, hogy kézzelfogható legyen: változtatnunk, pihennünk kell.

Ha ezt végiggondoljuk, talán nem kell ecsetelnünk, hogy a gyereknek elemi igénye, hogy az anyukája jól legyen. Fontos a gyerekre figyelni? Valódi, minőségi figyelemmel? Igen! Ezért kell törődnünk magunkkal! Mert kimerülten lehetetlen a másik felé fordulni, lehetetlen gondoskodni, lehetetlen adni. Mert a gyereknek arra van szüksége, hogy önazonosak legyünk: azt mondjuk és tegyük, amit gondolunk és érzünk. Nem mosolygósságra, hanem belső derűre, nem tűrésre, hanem odaadó megértésre.

Minél többször homályosul el a babánk cukisága

…annál nagyobb a valószínűsége, hogy a végét járjuk, ki vagyunk merülve, zsigerelve a végtelenségig. Minél inkább azzal telik a nap, hogy mikor ér már haza a párunk, annál biztosabbak lehetünk benne, hogy itt az ideje egy nagy újratervezésnek. Itt az ideje, hogy elkezdjünk többet törődni magunkkal.

Mit tehetek konkrétan azért, hogy jobban legyek? Lehetetlen? Nem az! Cikkünk folytatásában találod a tapasztalatainkat és a konkrét tippjeinket.