Most akkor tényleg nem jó a babának, ha hasra rakom?

A csapból is az a tanács folyik, hogy a babát rakd hasra

Én mégis azt állítom, hogy amíg a baba nem tud magától a hátáról a hasára fordulni, addig a hátán fekve van dolga. Ezért arra biztatlak, hogy a hátára rakd, amikor lerakod őt.

Miért mondom ezt? Hogyan értem? Ha még nem olvastad, olvasd el előbb azt a cikket, amiből mindezt pontosan megérted, és utána folytasd az olvasást itt, mert ez a cikk annak a folytatása.

Ha hasra rakom, ártok a babának?

Nem. A babának ennél sokkal nehezebb ártani. Mégis fontosnak tartom, hogy tudd, hogy a babát nem kell hasaltatni. Sőt, hogy a mozgásfejlődése szempontjából ebben az időben a háton fekvés az, amire nagy szüksége van. Miért? Vegyük sorra az érveket!

Mert nagyon sok baba nem szereti a hason fekvést

Saját felmérésem szerint, amiben 307 hasaltatott baba vett részt, a hasaltatott babák 55%-a utálta a hason fekvést, és csak 27%-a szerette (a többi nem utálta, nem szerette, eltűrte). Sok család életét megkeseríti, hogy úgy tudják: a babát hasaltatni kell. Sír a baba, megszakad a szülők szíve – teljesen fölöslegesen!

Ilyenkor sok szülő még azt is gondolja, hogy valami baj van a babájával

…amiért nem szeret hason lenni. Pedig az esetek elsöprő többségében a babával minden a legnagyobb rendben van! Ez a hamis baj-tudat egyáltalán nem használ a szülő és baba kapcsolatának, sőt a baba mozgásfejlődésének sem! Mert a babára egyértelműen hat az, hogy hogyan látja őt a szülő. Az, hogy mennyire hisz benne, mennyire bízik benne. Ez a fejlődés fontos motorja, és nagy kár ebbe a motorba megalapozott ok nélkül porszemet tenni azzal az állítással, hogy a babának el kellene lennie hason…

Nem beszélve arról a nehezítésről, hogy a szülő egyszerűen élvezhetné a babáját, amikor elvan, és ehelyett adunk neki egy feladatot: gyakoroljátok a hason levést. Szülőnek lenni, babát nevelni nehéz. Ne nehezítsük fölöslegesen! Nem, nem kell hasaltatni a babádat.

Akik túl keveset vannak háton

Sok olyan babát látok, akinek a mozgásán nyomot hagy az, ahogy keveset vannak háton. Pedig a háton fekvés a szabad mozgás addig, amíg a baba nem tud megforudlni a hátáról a hasára! Ez az az állapot, amiből a baba tovább fog lépni, és majd maga mögött hagyja a hanyatt fekvést, így nem szerez már többé tapasztalatot. Hason folytatja majd a tapasztalatszerzést. Ne siettessük ezt, mert háton nagyon sok fontos dolog történik! És a hátról hasra forgást is csak akkor tudja a baba fejleszteni, gyakorolni, ha a hátára rakjuk őt.

Ha nekünk bejön, hogy hason van a baba, akkor se tegyem hasra?

Ha eleget van háton is a baba, akkor nem lesz semmi baj abból, hogy hason is van. Ha nektek jó a hason fekvés, akkor ne tedd tiltólistára. Egyszerűen figyelj arra, hogy legalább annyit legyen háton, mint hason, de inkább többet!

Most tényleg meg fog tanulni a hasára fordulni, ha soha nem rakom a hasára?

Igen, tényleg. Tudom, hogy amikor a hátán fekszik, és nem tud még megfordulni, akkor ezt nehéz elképzelni. De ha nem tudunk hinni ebben, az olyan, mintha nem hinnénk benne, hogy a bimbóból virág lesz. Pedig a virágok kinyílnak. A babák megfordulnak. Ez a világ sora.

Valahogy úgy vagyunk a babákkal, mintha ezt a bizonyos bimbót elkezdenénk piszkálni, bontogatni a szirmait. A babát erősíteni, motiválni, fejleszteni, korrigálni… Pedig ez nem kell a virágnak ahhoz, hogy kinyíljon, és nem kell az ép idegrendszerű babát sem edzeni, fejleszteni, motiválni, korrigálni ahhoz, hogy megforduljon. Sőt, valójában csak ártani lehet vele. Hagyd! Bízz benne! Csodáld! Élvezd!

És ahogy látod kinyílni a virágot, ahogy látod, hogy a semmiből megtanul a babád megfordulni, elmélyül benned a bizalom iránta. Azta, megcsinálta! Elképesztő! És erre a bizalomra bizony nagy szükségetek lesz a jövőben is. Mert jön a dackorszak, egyre nő az autonómiája, és jön majd a kamaszkor is. Az egyre önállóbb gyerekhez nagyon jól jön majd a bizalom. Hogy megy ez neki, csak hagyni kell! Kitapasztalja, belejön, megcsinálja, ügyes lesz, még ha eleinte csetlik-botlik is, még ha csinál is pár hülyeséget közben…! Alapozd meg most ezt a bizalmat azzal, hogy véded és kiélvezed a babád szabad mozgását!

Ha mégsem szabadulsz a rossz érzéstől

…hogy a babád talán azért nem tud még a hasára fordulni, mert valami gond van a fejlődésével, akkor olvasd el ezt a cikket, és nézd meg a benne levő videókat. Segít megállapítani, hogy lehet-e gond a babáddal, és végképp megnyugodni, ha nincsen.

És ha mindezzel együtt úgy vagytok, hogy nektek úgy harmonikusak a mindennapjaitok, hogy hason is van a babád, akkor rakd hasra is – amellett, hogy legyen sokat a hátán is!

Ha nem rakom hasra, hogy fog megerősödni a nyaka, a háta?

A babák remekül kisírják maguknak, hogy felvegyük őket. És ezzel, azaz a testközelséggel nagyon sokat kapnak. Sokkal nagyobb dolgokat is ennél, de többek között azt is, hogy az ölünkben, a karunkban, a hordozóban van alkalmuk tartani a fejüket, a hátukat. Vedd fel a babádat bármikor, amikor kéri, és amikor az neked is bírható. Ne félj attól, hogy függőlegesen tartsd – tartsd bárhogyan, ahogyan az kényelmes nektek. Így meg fog erősödni a nyaka, a háta anélkül, hogy ezért bármit külön még csinálnál.