A hasaltatás: nem szabad mozgás

Ha a baba még nem tud megfordulni a hátáról a hasára, akkor a hason levés olyan pozíció, ami nem szabad mozgás a számára. Így ugyanis nem tudja szabadon mozgatni a vállát és a csípőjét, és nem tud kijönni ebből a pozícióból.

Ez a helyzet nem is kényelmes neki

…mert a fejét nem tudja kényelmes helyzetbe hozni. Ugyanis a vállai és a csípője teljesen szemben vannak a földdel. Próbáld csak ki ezt a pozíciót magad! Ha a fejedet oldalra fordítod, és úgy rakod a földre, az olyan nagymértékben csavarja a nyakadat, hogy elég hamar nem lesz kényelmes. A legtöbben nem így szoktunk hason feküdni, hanem úgy, hogy többé-kevésbé fölhúzzuk az egyik lábunkat, és, kissé elforgatjuk a földhöz képest a vállunkat.

Ha viszont a hasra rakott baba nem fordítja el a fejét, és úgy teszi le, akkor az arca kerül a földre – ez is kényelmetlen. Próbálja hát emelni a fejét – igen ám, de így nem hagyok neki kényelmes választást, nyugalmi testhelyzetet: kényszerhelyzetbe hoztam! Választhat a kényelmetlen és a fárasztó között.

És mivel még nem tud megfordulni, ezért ebből a helyzetből nem tud kijönni. Természetes, hogy utálni fogja!

Az ép idegrendszerű, egészséges babától azt várjuk, hogy ilyen helyzetben szóljon: reklamáljon, sírjon. Ha a tiéd is így tesz, az teljesen normális, természetes, és azt jelzi, hogy minden rendben van!

Akkor miért mondják, hogy tegyem hasra?!

A babák hasaltatásának gyakorlata azért alakult ki, mert az volt a babákhoz az ajánlás, hogy csak etetéshez és pelenkázáshoz legyenek fölvéve, különben legyenek lerakva. Ha ezt a gyakorlatot követjük a babával, akkor valóban szükség van a hasaltatásra, ugyanis háton fekve nincsen alkalma a babának emelni és tartani a fejét. Ha a baba egész nap le van téve, és a hátán fekszik, akkor tényleg nem tud erősödni a nyaka, nem tudja használni a nyakát.

Ha a baba rajtad, nálad van függőlegesen, akkor mindent megkap, amit a hasaltatástól várnánk: használja, emeli, tartja a fejét. Sőt, ennél többet is kap: testközelséget, mozgatásos ingereket, és mindezt kényelemben, biztonságban. A stressz helyett, amit a hasaltatáskor átél. A stressz blokkolja a tanulásos folyamatokat – az idegrendszer éréséhez biztonságérzetre van szükség.

Akkor megtehetem, hogy nem teszem hasra?

Igen. Arra biztatlak, hogy mindig, amikor hasra tennéd, vedd föl. Ha a baba amúgy is rendszeresen van a karodban, az öledben vagy hordozóban rajtad, akkor erre sincsen szükség, mert a függőlegesség nálatok természetesen megvalósul. Egyszerűen nincsen dolgod a hasaltatással!

Mi történik a babával, ha fölveszed őt, és függőlegesen van?

Tudja használni a nyakát, tartani a fejét, amennyit csak akarja. – De le is teheti a fejét, amikor úgy a kényelmes neki.
Biztonságban érzi magát. – Ez az idegrendszeri fejlődés alapfeltétele.
Érintéses és mozgatásos ingereket kap. – Ezek azok az ingerek, amik az idegrendszeri éréshez (így a mozgásfejlődéshez) a legfontosabb ingerek, és amelyeket lerakva nem kap meg a baba.

Mindezekért ha a babádat fölveszed, sokkal hatékonyabban segíted a mozgásfejlődését, mintha hasaltatnád. Nem kell hasaltatni a babát – vedd föl helyette!

És ha azt látom, hogy nem jól tartja a kezét/karját/fejét hason?

A mozgás minőségéről akkor tudsz képet alkotni, ha a baba

vagy szabad mozgásos helyzetbe van letéve (tehát amíg nem tud a hasára fordulni, addig a hátára, a földre, nagy szabad térbe),
vagy pedig amikor úgy vagytok együtt, ahogy spontán szoktatok: a babád a karodban van, játszotok, szopik, eszik, öltözteted, fürdeted őt stb.

A hasaltatás nem testközelség, nem spontán ápolási folyamat vagy játék, és nem is szabad mozgás. Ezért nem egy jól működő helyzet a baba mozgásának megfigyelésére.

Ha a babád fejlődéséről és mozgásáról szeretnél képet alkotni mielőtt meg tudna fordulni a hasára, akkor ezeket a cikkeinket kövesd végig:

Vagy nézd meg a mozgásfejlődés online videótanfolyamunkat.