A mozgásfejlődés szempontjából igen

Ugyanis a pihenőszékben és az autósülésben a baba megkapja a függőlegesség élményét úgy, hogy közben le van téve. Ez akkor is igaz, ha nem teljes a függőlegesség, mert ezekben a baba sokkal közelebb van a függőleges helyzethez, mintha feküdne. Magasabbról látja a világot, pedig le van téve.

Miért nem mindegy, hogy fekve rakom le vagy a pihenőszékbe?

A függőleges vagy azt közelítő pozíció azért nagyon más a babáknak, mint a fekvés, mert a függőlegesség növeli az éberségi szintet. Függőlegesen lenni izgalmas! Ezt magadon is érezheted: jobban tudsz koncentrálni valamire, ha ülsz vagy állsz, mintha fekszel. Ha viszont szeretnéd elengedni magadat (a figyelmedet is), akkor ez sokkal könnyebben megtörténik veled, ha lefekszel. Egyszerűen mert az idegrendszerünk úgy működik, hogy függőlegesen magasabb az éberségi szintünk.

Ha a babákat a fekvésből megemeljük akár a pihenőszékkel/autósüléssel, akár etetőszékkel, akár a kanapén kitámasztva, akkor a baba megkapja ezt az izgi állapotot úgy, hogy le van téve.

És ez miért baj?

Egyrészt, mert az így letett baba nem azzal tölti az idejét, amivel töltené, ha szabadon mozoghatna, azaz fekhetne. Pedig az, amivel a baba fekve, szabadon mozogva töltené az idejét, nagyon fontos tevékenység: hatékony korai fejlesztés neki, amit az ültetéssel, a szabad mozgás korlátozásával elveszünk tőle. Hogy ez hogyan és miért fejlesztés, arról itt találod a részleteket.

A másik probléma az, hogy a baba ráébred, hogy ez egy lehetőség, hogy ő így, függőlegesen legyen letéve. Ennek hatására komoly esélyünk van rá, hogy a baba elkezd törekedni a függőlegességre, méghozzá előbb, mint ahogyan azt szabad mozgásban tenné. Kérni/igényelni fogja az ültetést, illetve igyekszik függőlegesbe hozni magát. Elkezdi magát hasból fölfelé húzogatni.

Ez olyan mozdulat, ami hanyatt fekvésből nem hatékony, és szabad mozgásban nem is vezet sehová. Ezért olyan baba, aki mindig szabadon mozoghatott, nem is próbálkozik vele. De ebben a helyzetben adja magát a babáknak, és ha elindítottuk a babát fölfelé, eredményre is vezethet.

Sok baba kigyakorolja a félig ülésből, hogy fölüljön, és persze imád ülni, hiszen ülve függőleges, ami azon túl, hogy izgi, még magasabbról is lát, és szabadok a kezei – ki ne szeretné?! Azonban mivel nem az övé az ülés igazán és főleg nem övé a négykézláb helyzet, ezért nem tud kijutni az ülés helyzetéből. És üldögél, üldögél, üldögél… Ahelyett, hogy gyakorolná azokat a mozgásformákat, amire oly’ nagy szüksége van! Ha mindig szabadon mozoghatna, akkor önfeledten gyakorolná magát a forgásokban, a kúszásban, a mászásban, ami a már fent említett korai fejlesztés lenne a számára.

Akkor hogy legyen a baba ölben?

Bárhogyan, ahogy nektek kényelmes és jólesik! Ölben azért nem probléma a babának a függőlegesség, mert az érintés olyan nyilvánvaló különbség a számára a letevéshez képest, ami miatt ez a függőlegesség nem a saját maga által kivitelezett mozgásainak a tapasztalatait gyarapítja. Ilyenkor az idegrendszeri érésnek egy másik színterén vagyunk, és ez az alvásra is igaz.

Mindaz, amiről eddig beszéltünk tehát csak éber és letett állapotra vonatkozik. A baba legyen ölben bármennyit, és bárhogyan, ahogy nektek jó! És ugyanígy a mozgásfejlődés szempontjából nem jelent problémát az sem, ha az autósülésben alszik a baba. Az a tapasztalatunk, hogy az utazási idő autósülésben töltése sem zavarja meg a mozgásfejlődés zavartalan menetén.

És ha csak keveset van a pihenőszékben?

…mondjuk, amíg megebédelek? Vagy lezuhanyozok?

Sajnos ezzel kapcsolatban egyáltalán nem tudlak megnyugtatni. Nagyon változó, hogy melyik baba mennyire érzékeny a szabad mozgás adott megzavarására. Sok példát láttunk már rá, hogy a fönt leírt problémák már nagyon kevés pihenőszékben töltött idő után erősen jelentkeztek. Azt ajánljuk, hogy egyáltalán ne használj pihenőszéket, és az autósülést se használd soha úgy, hogy nem utaztok éppen, a baba mégis ébren tölt időt benne.