Nagyon bennünk van, hogy a gyereknek válaszolni kell, ha kérdez
Úgyhogy válaszolunk. És újra kérdez. És újra válaszolunk. És egyre többet kérdez, és soha nincsen vége.
A sok kérdés és a sok miért természetes és jó dolog. De ha fáraszt vagy idegesít, és már nem tudod, hogy mi a fenét válaszolhatnál, akkor elárulom, hogy nem véletlenül vagy nehezen ebben a helyzetben.
Ugyanis a gyerekeknek valójában nem válaszokra van szükségük
Pontosabban nem a mi válaszainkra. Arra van szükségük, hogy legyen kitől kérdezni. Valakire, aki a kérdés mögött pontosan látja őt magát.
- Azt, hogy a kérdező gyerek mit vett észre a világból most.
- És milyen perspektívából figyeli ezt a valamit, amit figyel?
- Mit mivel köt össze éppen és hogyan?
- Hogyan érti a kérdését pontosan?
- …és milyen választ talál rá ő maga?
Ne a válaszra, hanem a kérdés mögött a gyerekre fókuszálj
Ha a gyerek kérdez, akkor ne a saját válaszodat keresd, figyeld magadban! A gyereket figyeld éberen, kíváncsian.
Ha így teszünk, akkor nagy meglepetésünkre az esetek nagy részében végül kiderül, hogy egyáltalán nincs is szüksége a gyereknek a mi válaszainkra! Mert mire megértjük, hogy pontosan hogy is van ő a kérdés mögött, már csacsorászva meg is válaszolja a saját kérdését: elmondja az ő verzióját, majd továbblép anélkül, hogy föltűnne neki, hogy mi nem is válaszoltunk…
És pontosan erre van még szüksége azon kívül, hogy mi lássuk őt. Arra, hogy megtalálja a kérdéseire a saját válaszát. Nem kell, hogy ez a válasz összhangban legyen a modern kutatásokkal, a fizika, a biológia törvényeivel vagy bármi más felnőtt valósággal.
Ne feledd: a kisgyerek még nagyon más világképpel rendelkezik, mint a felnőtt
Ebben éles váltás történik 3. osztályos korban. És a kisgyerek lelki fejlődésének és a gondolkodásának is nagyon jót tesz, ha támogatjuk őt abban, hogy a saját világának minden zegét-zugát bebolyongja, mielőtt kiűzetik belőle 3. osztályos korban, és visszavonhatatlanul belekerül ő is a felnőtt racionalitásba. Ekkortól kezdve a kisgyermek mágikus gondolkodása nem tér vissza már, és az addig csak bimbódzó, de tökéletlen absztrakciós képesség megszilárdul.
Ha azt veszed észre, hogy a gyereked non-stop kérdezi a miérteket
…akkor valószínűleg érdemes váltanod a válaszolásról arra a figyelmi minőségre, amiről fönt írok. A kérdésözön mögött ugyanis a legtöbbször a gyereknek az a belső nyugtalansága van, amit a felnőtt válaszok okoznak benne. Próbáld ki, hogy mit hoz nektek ez a perspektíva. Az átmenet legyen fokozatos. Apránként hozd be az új minőséget, mert így fog beválni. Nem kell nagyot vagy hirtelen váltani, sőt, legtöbbször nem is lehet. Kóstolgassátok és fedezzétek föl ezt a létmódot apránként, együtt. Nyugalmat és megkönnyebbülést hoz.
Természetesen szabad válaszolni, sőt, természetes, hogy mi, szülők, válaszolunk a gyerekeinknek. A fentiek semmiképpen nem elvek, nem szabályok. Ez nem valami éles, szigorú dolog. Ez egy olyan perspektíva, ami hozzájárul, hogy finoman, még jobban egymásra hangolódjatok és élvezzétek az életteli kapcsolódást: te és a kisgyereked.
A témáról részletesebben és pontosabban ebben az online videótanfolyamban találsz információt és útmutatást.