---

Mikortól ültethetem?

Onnantól tesz jót a babának, hogy ülve tesszük le őt, amikor már a fenti módon, tökéletesen önállóan, hosszasan és sokat ül. Amikor már nem kérdés, hogy tud-e ülni, mert teljesen megszokott dolog, hogy ül. Ez az ülni tudás kialakulásához képest bizony még időbe telik.

---

És etetőszékbe? Vagy fürdetéshez ültethetem azért?

A stabil ülni tudásnál korábbi időkben azzal támogatod a mozgásfejlődését, ha nem teszed le ülésbe soha, semmilyen körülmények között. Sem etetéshez, sem fürdetéshez, semmihez, semmikor. A mozgásfejlődés szempontjából nagyon fontos ugyanis, hogy a baba mindig olyan helyzetben legyen, ami teljesen az övé, és amiből ki tud jönni.

---

De mégis, miért nem jó az ültetés?

Azért, mert ha fölültetem a babát, amikor ő még magától nem tud ülni, akkor nem ura a helyzetnek. Nem ment végig azon az úton, ami az üléshez vezet.

Ha ültetve van a baba, akkor nem az övé a pozíció, amiben van. Nem tudja kontrollálni, hogy mi történik vele. Nem tud vigyázni magára. Ilyenkor szoktak a babák ügyetlenül, azaz úgy esni, hogy közben nem védik a fejüket: úgy esnek hátra, mint egy zsák.

---

Ha a baba mindig szabadon mozoghatott, nem esik el úgy, mint a zsák

Ugyanis minden testhelyzetbe úgy jut el, hogy közben a célszerűtlen mozdulatairól már akkor visszajelzést kap, amikor még nem ilyen nagy esés a következmény. Ha a babát hagyjuk mindig szabadon és önállóan mozogni, akkor a célszerűtlen mozdulatok kiszelektálódnak, mert nem válnak be: fájnak vagy zsákutcába vezetnek.

---

Örökmozgók

Ha a baba, kisgyerek szabadon mozoghat, akkor egy testhelyzetben jellemzően egy egész percet sem tölt el. Ez az örökmozgóság a mozgásfejlődés szempontjából rendkívül fontos.

Ha viszont én berakom a babát egy olyan helyzetbe, ami nem egészen az övé – például ültetem, amikor ő még nem tud ülni –, akkor abból a helyzetből kijönni sem tud könnyen, biztonsággal, így többé-kevésbé beleragad. Ezzel a babát gyakorlatilag lekötöm, akadályozom a mozgásban.

---

De úgy szereti az ültetést!

Persze, hogy szereti! Hiszen a függőlegességtől emelkedik a figyelmi szint – éberebbek leszünk mindannyian: gyerek és felnőtt egyaránt. Ülve messzebbre is lát a baba, a kezei is fölszabadulnak, és a szemei elé kerülnek – sokkal izgalmasabb lesz a világ! Pontosan ez az, ami hajtja a mozgásfejlődést: miért küzdene a baba, ha nem azért, mert az eredmény kívánatos?!

A fejlődéshez szükséges motiváló erő viszont csak akkor van meg, ha az üléshez nem jut hozzá a baba külső segítséggel, csak úgy, ha fölküzdi magát oda. Szereti az eredményt, de ne te add oda neki! Hagyd megküzdeni érte! Mert ha odaadod neki az ülést anélkül, hogy megdolgozhatott volna érte, az akadályozza, akár vissza is vetheti a mozgásfejlődését.

---

Amikor a helyzet kulcsa az ültetés

Sok babát láttam már, akiknek az anyukája panaszkodott arról, hogy a baba nem mászik, és kiderült, hogy a helyzet kulcsa az ültetés. Hadd meséljek el egyet közülük példaként.

Szóval, az anyuka arról panaszkodik, hogy a babája nem mászik. Gyakori panasz, és a legtöbbször semmi akadály nincsen a baba előtt, egyszerűen nem jött még el a mászás ideje. De ebben (és sok más esetben) amikor végigbeszélgettük a helyzetet kiderült, hogy bizony ültetni szokták a babát, hiszen már elmúlt fél éves, és a védőnő azt mondta, hogy ilyenkor már lehet ültetni. Eddigre a baba már meg is tanulta tartani magát ülve. Elmagyaráztam az anyukának a föntieket, és hogy ez akár akadálya is lehet a mászásnak. Elhatározta, hogy nem ülteti többet. Azt is megbeszéltük, hogy hogyan hagyhatják el az ültetést úgy, hogy az egyáltalán ne legyen a babának rossz annak ellenére, hogy szereti és kéri az ültetést. Egy hét múlva kapom telefont: a baba mászik, és mindenki boldog. Többet természetesen nem ültették…

Ebben a minitanfolyamban is elmesélem egy baba történetét, amiben sok más zavaró tényező mellett az ültetés fontos szerepet kap, a megoldást pedig a szabad mozgás hozza.