Mi lehet itt a megoldás?
Értem, hogy a szabad mozgáshoz le kell tenni a földre – de a föld hideg!
Jön az ősz, itt a tél. Hideg van a lakásban. Öltöztetem, hogy ne fázzon – de hogy fog így mozogni?
Ez egy olyan téma, amiben az elméleti információk fabatkát sem érnek! Nézzük hát a kőkemény gyakorlatot!
Amikor a második gyerekem volt baba
…akkor látogatóban voltam egy háromgyerekes családban, ahol megdöbbentem, hogy milyen hidegben mennyire nincsenek fölöltöztetve a gyerekek. Csak álltam leesett állal, hogy ezt így is lehet! És láttam a két szememmel, hogy náluk ez hétköznapi gyakorlat, és hogy jól működik. Ez elgondolkodtatott.
Ezek szerint az, amiben én fölnőttem, miszerint „ne legyen ki a derekad”, és „vigyázz, fölfázol” nem szentírás? Mivel lazábban lenni ezzel az öltöztetés dologgal könnyítés, én pedig a lusta szülők táborába tartozom, próbálkozni kezdtem.
Ősszel kezdtem neki
…és ahogy jött a hideg, megpróbáltam, hogy mi lesz, ha nem követem olyan nagyon a hideg időt az öltöztetéssel, ahogy korábban tettem. Gondoltam, hátha nem rögtön a kétoldali tüdőgyuszi üt be, ha kiderül, hogy mégis fontos a meleg ruha, hanem csak egy múló nátha. De ha bejön a kevesebb ruha koncepciója, nagyot nyerünk! Bejött.
A második gyerekem hatalmas meztelenkedő, sosem fázott meg, és nagyon sok energiát nyertünk, hogy vele tudtunk lüktetni ebben a meztelenkedő hajlamában.
Már tudtam: nem kell félteni
A harmadik gyerekemet nem zavarta ennyire a ruha, de nagy könnyebbség volt, hogy tudtam: nem kell félteni. Nyugodtan választhatom a kevesebb ruhát, amikor gondolkodom, aztán ha látom, hogy ez túl kevés volt, korrigálok. Nem lett baj.
A negyedik gyerekemnek ugyanennyi ruha kevés volt
Nagyon könnyen köhögősödött, és hörgőszükület-hajlama volt. Őt fontos volt fegyelemezettebben öltöztetni. És bár ez meló volt, de nem esett nehezemre, mert tudtam, mert kipróbáltam, hogy őt valóban ezzel szolgálom, nem csak egy megörökölt, de fölösleges terhet cipelek.
Sok anyával beszélgettem már erről a témáról. Olyanokkal is, akik hozzám hasonlóan bátrak voltak kikísérletezni, hogy a melegruha-igényből mennyi a valós. Az a tapasztalat, hogy sokkal többet bírnak a gyerekek hidegből, mint amennyit gondolunk róluk. És hogy tényleg nem jár nagy bajjal, ha ezzel kísérletezünk. Viszont nagy erő, ha megismerjük a gyerekünket ebből a szempontból, és ha rugalmasak és nyitottak vagyunk ebben a kérdésben (is).
Szokás dolga
A tapasztalatok azt is megerősítik, hogy tényleg szokás dolga, hogy mennyire tűrjük a hideget. Ezért aztán ha mi növeljük a belső rugalmasságunkat a témában, és kevesebb ruhát adunk a gyerekre, mint ami a kultúránkban általában megszokott, attól a gyerekünk tényleg jobban fogja bírni a hideget. És így a belső rugalmasságunkat hidegtűrés formájában örökítjük tovább.