Mi fán terem a mindfulness?

„Bárhová mész, ott vagy”

Úgy élünk, mint egy búgócsiga. Bele vagyunk kavarodva a saját pörgésünkbe, a túl sok tennivalóba, a sokfelé megfelelésbe és a határidőkbe. Azt hittük, csak egy kicsit pörgetjük meg, de már visz a lendület és nem megy könnyen a kiszabadulás. Önmagában a baba kiszolgálása is végtelen feladatlistát generál. (Ha két gyereket látsz el, a végtelent kapásból szorozd meg hárommal…) Ehhez jön a környezetünkből ránk nehezedő nyomás, hogy a lakás is nézzen ki valahogy, meleg étel, tiszta ruha is legyen, hiszen mi vagyunk otthon. Őrült kapaszkodások árán, örömtelenül másszuk a hegyeinket. Az már lehet, hogy eszedbe se jut, hogy magadra gondolj: te mikor és mivel töltődsz?

A mindfulness egyik elindítójának Jon Kabat-Zinn-nek fent idézett gondolata – „bárhová mész, ott vagy” – a tudatos, éber jelenlétre figyelmeztet. Az út nem folyosó, amin a célbaérkezés érdekében át kell csörtetni. Az életre nem érdemes úgy tekinteni, amin majd csak túl leszünk – mert akkor valóban ennyit kapunk tőle, és nem többet.

A mindfulness nem más, mint tudatos, éber jelenlét

A mindfulness az az állapot, amelyben megfigyelem magamat és a környezetemet úgy, ahogy vagyok, a változás vagy változtatás szándéka nélkül. A mindfulness meditáció nagyon egyszerű: megfigyeljük a légzésünket, a testi érzeteinket, a környezetünkben jelen lévő hangokat anélkül, hogy meg szeretnénk változtatni őket vagy máshol akarnánk lenni, mint ahol és ahogyan vagyunk. Jelen vagyunk.

Most őszintén: ez tényleg jó valamire?

Megfoghatatlannak vagy semminek hangzik? Próbáld ki. Nem kell hinni benne, elég megcsinálni. És nem nehéz megcsinálni, mert tényleg ennyi az egész. A hatása mégis elementáris. Teleportálás a béke szigetére. Találkozás a belső erőforrásoddal. Önmagaddal, bármikor, bárhol, bármiben is vagy.

Mert pörgök, mint a búgócsiga: igyekszem föltalálni azt a varázslatot, amivel megháromszorozhatom magam, hogy elég legyek a gyerekre, a háztartásra, a páromra, a lábszőreimtől való megszabadulásra és mindenre… És világos, hogy nem vagyok elég. Aztán hozok egy jó döntést: mindenre fittyet hányva, és egy laza, de határozott mozdulattal mindent félretéve meditálok tíz percet. És kiderül, hogy megvan a keresett varázslat. Mert a változás olyan, mint ahogyan a macskafogó transzformálja az ismert rajzfilm végén a macskákat. Egyszeriben másként látom az egész világot. Kisimultam. Erős vagyok. Elég vagyok. Mert világossá vált, hogy vagyok, és hogy ez elég.

Ez csak a mindfulness meditációnak az a hatása, amit a hétköznapokban azonnal érzünk. És abból is csak egy megélés. Érdekelnek a meditáció tudományosan bizonyított, hosszútávú hatásai is? Olvasd el ezt a cikkünket is.