FÉLÉVES KORIG

A baba féléves koráig úgy a biztonságos, hogy ha mindig egy szobában vagytok vele, amikor alszik. Igaz ez az éjjelekre és a nappalokra is. Az ilyen pici babáknak létkérdés, hogy a mi zajainkat hallják akkor is, ha alszanak. Ennek hiányában még jelezni sem tudják úgy az igényeiket, mintha mi is ott lennénk, nem hogy mi reagáljunk a jelzéseikre! Márpedig ha nem jeleznek, vagy mi nem reagálunk érzékenyen a baba jelzéseire, akkor a baba gyarapodása, sőt akár az élete is veszélybe kerülhet.

Ha mindig egy szobában vagytok, akkor könnyen, gyorsan tudsz reagálni – akár álmodban is! – a babád minden apró jelzésére.

EGYÜTT VAGY KÜLÖN?

Féléves kor után bárhogyan. Az a lényeg, hogy úgy aludjatok, ahogyan a legjobb nektek. Együtt és külön is ezerféleképpen aludhatunk. Ne akard kategorikusan eldönteni, hogy ti együtt vagy külön alszotok! A tanácsunk az, hogy csak azt döntsd el, hogy ma, most hogyan aludjatok! És légy nyitott annyira, hogy ha változik a helyzet – mert babával, kisgyerekkel a helyzet folyton változik! -, te is változtass. Akár a konkrét alvási elrendezésen, akár azon, hogy együtt vagy külön. Minél rugalmasabban és dinamikusabban gondolkodsz, várhatóan annál könnyebbek lesznek a mindennapjaitok.

Valójában nem két kategória van (együtt/külön), hanem inkább három.

  1. Karnyújtásnyi távolságon belül alszotok.
  2. A gyerek ennél távolabb, de egy légtérben alszik veletek.
  3. A gyerek másik szobában alszik, mint ti, fal választ el benneteket.

Az első kettőt lehet együttalvásnak hívni. Pontosabbak az angol kifejezések: bedsharing (tükörfordítása: ágymegosztás – ez az 1. pontunknak megfelelő helyzet) és co-sleeping (tükörfordítása: együttalvás – ez a 2. pontunknak megfelelő helyzet), de nem az elnevezés a lényeg.


HA KARNYÚJTÁS TÁVOLSÁGON BELÜL ALSZOTOK,

akkor hatsz a babára, és kölcsönösen érzékelitek is egymást. Ennek nagyon sok nagyon előnyös hatása van. Testi előny a baba számára, hogy a légzésritmusa és a szívverése egyenletes, a véroxigénszintje és a vércukorszintje stabil lesz. Minimális lesz a hosszabb légzéskimaradás esélye, a sikeres szoptatás esélye viszont annál nagyobb.

Pozitív lelki hatás a babára, hogy ezzel a közelséggel a lehető legjobb segítséget adod meg neki az elalváshoz és az éjszakai visszaalvásokhoz, és a legjobb alapot ahhoz, hogy később a társas kapcsolataiban kiteljesedjen. Végül, de nem utolsó sorban előny nektek, hogy ebben a közelségben bámulatos szinkronizációs mechanizmusok gondoskodnak róla, hogy ti, szülők, hatékonyan, sőt hatékonyabban pihenjetek, mintha távolabb aludnátok a gyerektől.

A lényeg a közelség. Az mindegy, hogy az alvási felület hány részből áll össze, és az is, hogy van-e közöttetek rács. A közelség nagy biztonságot ad a babának úgy testileg, mint lelkileg, és segít nektek, hogy értsétek a babát, tudjatok róla gondoskodni, és pihenhessetek.


HA EGY SZOBÁBAN ALSZOTOK, DE TÁVOLABB VAN TŐLETEK A KISÁGY,

akkor hall titeket a baba, és ti is halljátok őt. Már sok szabályozó mechanizmust elveszítetek a fent részletezett testközelhez képest: nem lesznek olyan finoman szabályozottak a baba testfunkciói és a ti pihenésetek sem. De mivel halljátok egymást, a baba jelezni fogja a szükségleteit, ti pedig reagálhattok rá. Ez a felállás még elég biztonságos ahhoz, hogy akár fél év alatti babánál is ajánlható legyen.

Hátránya még ennek a felállásnak, hogy amikor a babának szüksége van rád, föl kell kelned az ágyból. Ez nagyságrendekkel fárasztóbb, mint csak megébredve, de nem fölkelve gondoskodni. Másként ébredsz ugyanis a két esetben: az egyik egy kis ébredés, a másik nagy. A kis ébredés nem vagy alig fárasztó, és utána sokkal könnyebb visszaaludni.

Előnye lehet ennek a felállásnak az, amit neked a távolság ad, ha van ilyen. Ez a mi kultúránkban gyakori eset, de mindig egyedi dolgokról beszélünk. A távolságnak nincsen mindenkire érvényes előnye.


HA A BABA MÁSIK SZOBÁBAN ALSZIK, MINT TI,

akkor már nem csak a távolság nagy, de nem is halljátok egymás kis zajait. A nagy távolsággal elveszítitek a testfunkciók finom szabályozottságát. A nagy csöndtől pedig a baba olyan hosszú, mély alvásba kerülhet, amibe ideális körülmények között nem kerülne. Ez egyfajta menekülés, energiaspórolás a részéről. Túlélő stratégia, hogy kihúzza addig, amíg az anya és vele a szopás lehetősége elő nem kerül. Így a másik szobában alvás ritkíthatja a szopásokat, ami veszélybe sodorja a tejtermelést. Ritkítja az enni kéréseket, amitől a gyarapodás kerül veszélybe.


CSÁBÍT AZ EGYÜTTALVÁS, DE…

Az együttalvás meglehetősen ismeretlen a mi kultúránkban. Ezért sok kérdés és félelem lehet benned, amikor erről gondolkodsz. Egy másik cikkünkben összegyűjtöttük a leggyakoribbakat, és írunk róluk részletesebben, hogy könnyebben eldönthesd, hogyan lenne a legjobb nektek.


Én tényleg nem tudok pihenni mellette!

Ilyen is van. Ha nektek valóban nem jó az együttalvás – nem csak az alvási elrendezés az, ami nem elég jól eltalált –, akkor aludjatok külön. Csak ti tudhatjátok, hogy nektek hogyan jó.

Nagyon más gondoskodásban volt részünk, ahogyan mi felnőttünk, és ennek egyik eredménye lehet az, hogy nem alszunk jól a babával. Zavar a mocorgása, le sem tudjuk úgy csukni a szemünket, hogy ott van. Tele vagyunk félelmekkel, hogy nincs biztonságban mellettünk. Félünk, hogy sose tudjuk kirakni magunk mellől majd. Aggódunk, hogy a párunk nem veszi jó néven. Azt gondoljuk, hogy nem teszünk jót a babának vele. És hosszan sorolhatnánk.

Ha ez a helyzet, aludjunk külön. Mit tegyünk, hogy a lehető legnagyobb legyen a biztonság? Megtehetjük, hogy a bébiőrt úgy állítjuk be, hogy közvetítse a hangokat tőlünk a baba felé is, ne csak nekünk jelezzen a babáról. Ha az apát nem zavarja a baba, aludhat ő a gyerekszobában, és igény esetén átviheti az anyának a babát. Tehetjük a kiságyat távolabb is a miénktől, úgy, hogy még egy légtérben maradunk, ha van elég helyünk.

Ezek csak példák. Kísérletezzétek ki, hogy melyik megoldás az, ami mindannyiótoknak megfelel.